Értékelés:
Fawaz Gerges könyve részletesen elemzi az Al-Kaidát, annak történetét és a fenyegetettségi szintjét övező tévhiteket. Azzal érvel, hogy az Al-Kaida egy szerkezetileg gyenge szervezet, amely 9/11 óta sokat veszített befolyásából és képességeiből. A könyv betekintést nyújt az amerikai külpolitikába és az Al-Kaida ideológiai kudarcaiba, miközben jól kutatott és közérthető.
Előnyök:A könyv meggyőzően megírt és jól kutatott, világos oktatási szempontokat nyújt az Al-Kaidáról és a kapcsolódó politikáról. Hatékonyan oszlatja el a szervezet jelenlegi erejével kapcsolatos mítoszokat, és árnyalt megértést nyújt, amely gazdagítja az olvasók közel-keleti ismereteit. Alkalmas mind a tudományos közönség, mind az alkalmi olvasók számára, mivel az összetett témákat hozzáférhetővé teszi, miközben megkérdőjelezi az uralkodó narratívákat.
Hátrányok:⬤ A kritikusok rámutatnak, hogy a könyvből bizonyos területeken hiányozhat a mélység, különösen az Al-Kaida belső működésének 9/1
⬤ előtti részletezésében. Néhány olvasó kissé rövidnek találta a könyvet, és kiterjedtebb tárgyalásokat kívánt. A könyvet inkább diákoknak vagy a régiót előzetesen ismerőknek ajánlják, mivel helyenként sűrű és nehézkes lehet, ami az alkalmi olvasók számára kevésbé vonzóvá teszi a könyvet.
(15 olvasói vélemény alapján)
Rise and Fall of Al-Qaeda
Ebben a tömör és lenyűgöző könyvben Fawaz A. Gerges azt állítja, hogy az Al-Kaida egy széttöredezett, marginális szervezetté degenerálódott, amelyet nagyrészt az öncélú terrorizmusellenes bürokrácia tart életben, amelynek létrehozásában részt vett.
Az Al-Kaida felemelkedése és bukása című könyvében Gerges, a radikális ideológiákkal, köztük a dzsihadizmussal kapcsolatos szakértelméről széles körben ismert közértelmiségi, azzal érvel, hogy a nyugati hatalmak beleragadtak egy "terrorizmus-narratívába", amely abból a téves meggyőződésből ered, hogy Amerikát a megnyomorított Al-Kaida pusztító támadása fenyegeti. Hogy megmagyarázza, miért nem jelent többé fenyegetést az al-Kaida, élénken megírt történettel szolgál a szervezetről, bemutatva, hogy az 1990-es évek közepén a széteső helyi dzsihadista mozgalmakból - nem csak az 1980-as évek afgán ellenállásából, ahogy sokan hiszik - alakult ki, "egy kétségbeesett kísérletben, hogy egy süllyedő hajót megmentsenek az irány megváltoztatásával". Ebben az időszakban Gerges számos dzsihadistával készített interjút, így első kézből szerzett képet arról a mozgalomról, amelyet bin Laden a nemzetközivé tételével próbált átformálni. Gerges feltárja, hogy a transznacionális dzsihád csak egy szűk kisebbséget vonzott az arab világon belül, és nem rendelkezik életképes társadalmi és népi bázissal. Továbbá bemutatja, hogy a támadások a.
2001. szeptember 11-e súlyos számítási hiba volt - nem áradtak az arab országokból harcosok "folyama" az afganisztáni al-Kaida védelmére, ahogy bin Laden várta. A Közel-Keleten 2011 elején végigsöprő demokratikus forradalmak azt mutatják, hogy az al-Kaida ma már nem létezik, és nem gyakorol befolyást az arabok politikai életére.
Gerges rámutat, hogy kapcsolat van a nyugati társadalmakban kialakult új jelenség, a hazai szélsőségesség és a terrorizmus elleni háború között, különösen Afganisztánban és Pakisztánban, és hogy a hazai terror a bin Laden-féle al-Kaida strukturális gyengeségét, nem pedig erejét tárja fel. Gerges arra a következtetésre jut, hogy a mozgalom viszálykodó frakciókra szakadt szét, és ezzel hatékonyabban semlegesíti magát, mint bármely Predator drón.
Ez az erőteljes, éleslátó és széleskörű belső ismeretekkel megírt könyv meg fogja változtatni a globális terrorizmusról szóló vitát.
