Az amerikai haditengerészet lövegrombolói 1945-88: A Fletcher-osztálytól a Forrest Sherman-osztályig

Olvasói vélemények

A könyv átfogó áttekintést nyújt az amerikai haditengerészet rombolóiról a második világháborútól a hidegháborúig tartó átmenet során, részletesen bemutatva a különböző osztályokat, módosításokat és történelmi összefüggéseket. Jól kutatott és számos illusztrációval ellátott, így értékes forrás a haditengerészet történetének rajongói és tanulói számára egyaránt.

⬤ Jól kutatott és informatív
⬤ jó illusztrációkkal
⬤ a rombolók osztályainak és módosításainak jelentős részleteivel
⬤ értékes kiegészítő a gyűjtők és a hadtörténelem iránt érdeklődők számára
⬤ könnyen érthető módon mutatja be.

A konkrét sikertelen kísérletekről talán kevés információ áll rendelkezésre; egyes kritikák megjegyzik, hogy ez egy alaposabb útmutató, ami nem biztos, hogy kielégíti azokat, akik kimerítő feltárást keresnek.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

US Navy Gun Destroyers 1945-88: Fletcher Class to Forrest Sherman Class

Könyv tartalma:

Az amerikai haditengerészet utolsó lövegrombolóinak hosszú hidegháborús karrierjének illusztrált története, a modernizált, II. világháborús Fletcher-osztálytól a Forrest Sherman-osztályig.

A második világháború legjobb amerikai rombolói meglepően hosszú karriert futottak be a hidegháború és a rakéták korában. A 175 darabos Fletcher-osztály volt az amerikai haditengerészet valaha épített legnagyobb rombolóosztálya, és a legtöbbjük a második világháború után némi modernizáláson esett át. Néhányat ASW (tengeralattjáró-elhárító) kísérőhajóvá alakítottak át, egyet pedig még az amerikai haditengerészet első irányított rakétás rombolójává is átalakítottak. Sok Sumner-osztályú rombolót is szolgálatban tartottak, az utolsót 1973-ban szerelték le.

A Gearing-osztály volt az amerikai haditengerészet klasszikus háborús rombolója, amely második hidegháborús karriert futott be, néhányat őrhajóvá, másokat pedig ASW-kísérőhajóvá alakítottak át. Kilencvenötöt átfogóan modernizáltak a Flotta Modernizációs és Rehabilitációs (FRAM) program keretében, ami lehetővé tette számukra, hogy 1980-ig szolgáljanak. Ezeknek a hajóknak a többsége ezután külföldi haditengerészeteknél teljesített szolgálatot.

A hidegháborús ágyúrombolók története azonban nem csak a második világháborús relikviákról szól. Az 1950-es években hadrendbe állított Forrest Sherman-osztály 18 hajója volt az amerikai haditengerészet utolsó, kizárólag ágyúval felszerelt rombolója, és az amerikai haditengerészet ágyúrombolóinak csúcsteljesítményének számított. Pályafutásuk későbbi szakaszában a legtöbbjüket korszerűsítették ASW és légiharcra. A gyakorlatilag ismeretlen Norfolk-osztályt eredetileg rombolóvezetőként építették és ASW-re maximalizálták, de csak kettőt modernizáltak, a másik hármat pedig korán nyugdíjazták. Sok ilyen hajó, mint például a USS Edson, a Cassin Young és a Turner Joy, múzeumhajóként ma is fennmaradt.

Ez a könyv csatajelenetek, részletes illusztrációk és fényképek segítségével tárja fel mindezen meg nem énekelt hidegháborús bástyák, az amerikai haditengerészet utolsó ágyús rombolóinak karrierjét, modernizációit és szerepét.