Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.
The Failure of Anarchism
A 19. század végén és a 20. század elején az anarchizmus volt a legrettegettebb forradalmi mozgalom a világon. A 20. század végére azonban az anarchizmust háttérbe szorította a modern totalitárius államok felemelkedése, a világháborúk és a technokrata menedzsmentgazdaságok megjelenése. Eközben az anarchistáknak nem sikerült alternatívát kínálniuk a politikai gazdaság e domináns formájával szemben.
Ebben a művében az anarchista teoretikus Keith Preston az anarchistatársak vállára hárítja a felelősséget ezekért a kudarcokért. Kritizálja a kortárs anarchista mozgalmat, amiért az divatos ifjúsági kultúrává fajult, amely elvesztette a történelmi anarchizmus vadságát. Ehelyett a mai anarchisták inkább a politikai korrektség lakájai, mint a forradalom előőrsei.
Preston a modern anarchisták új irányainak lehetőségét tárgyalja. Ezek közé tartozik a stratégiai szövetségek létrehozása az államok, uralkodó osztályok és birodalmak megdöntése céljából, a pánszcesszionizmus látomásos koncepciója révén. Felismeri, hogy az államellenes forradalmároknak végül a "negyedik generációs hadviselés", azaz a Hezbollahhoz vagy a Népek Háborúja Csoporthoz hasonló csoportok mintájára történő lázadás révén kell majd győzelmet aratniuk.
Preston továbbá amellett érvel, hogy az anarchizmus társadalmi bázisát nem a képzeletbeli értelmiségieknek vagy a kiváltságos osztályba tartozó egyetemi hallgatóknak kell képezniük. Ehelyett a forradalmi harc alapját a "lumpenproletariátusnak", a tartósan munkanélkülieknek, a kisemmizetteknek, a raboknak, a prostituáltaknak és a hajléktalanoknak kell képeznie. Preston ezt követően az anarchista optimizmus alapjául szolgáló tendenciák sokaságát méri fel.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)