Olvasói vélemények
Összegzés:A könyvet sokan dicsérik, mert éleslátó kritikát fogalmaz meg mind a baloldali, mind a jobboldali politikával szemben, új nézőpontot kínál a libertarianizmusról, és a modern problémák anarchista megoldásait szorgalmazza. Néhány olvasó azonban hiányosságokat állapít meg a világosság, a szervezés és a fontos történelmi kontextus hiánya tekintetében.
Előnyök:⬤ Világos és igaz írás, amely elősegíti az önálló gondolkodást.
⬤ Mindkét politikai szélsőség kritikája, amely a hagyományos pártokból kiábrándultakat is megszólítja.
⬤ Más irodalomban ritkán tárgyalt témákat és nézőpontokat tárgyal.
⬤ Jelentős hozzájárulás a libertárius gondolkodáshoz 201
⬤ -ben.
Hátrányok:⬤ A politikai fogalmak glosszáriumának hiánya miatt egyes tartalmak nehezen érthetők.
⬤ Egyes részek, mint például a spanyol polgárháborúról szóló értekezés, túlságosan ismétlődőnek tűnnek.
⬤ A kulcsfontosságú történelmi események, például a polgárháború utáni anarchista időszak kimaradt, ami a kritikus nézőpontok alulreprezentáltságához vezet.
⬤ Néhány bíráló potenciális elfogultságokat észlelt, amelyekkel a szövegben korábban is foglalkozhattak volna.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Attack The System: A New Anarchist Perspective for the 21st Century
Könyv tartalma:
A modern anarchista mozgalmak több mint 150 éve léteznek. Az anarchia fekete zászlaja továbbra is a politikai lázadás szimbóluma, különösen a nyugtalan vagy kiábrándult fiatalok számára. Keith Preston azonban ebben a kötetben amellett érvel, hogy az anarchizmus mint politikai filozófia válaszúthoz érkezett. Sok kortárs anarchistát kritizál, mint anakronisztikus, sekélyes vagy éppen status quo gondolkodást. Preston azt állítja, hogy az anarchista mozgalmaknak intellektuálisan fejlődniük kell, és új stratégiai utakat kell kovácsolniuk maguknak, ha politikailag relevánsak akarnak lenni a XXI. században.
Preston nemcsak anarchista társait, hanem magát a nyugati civilizáció állapotát is érdemi kritikával illeti. Felismeri a politikai és gazdasági hatalom példátlan központosításának folyamatát, amely jelenleg globális szinten zajlik. Preston válasza egy gátlástalan felhívás a forradalmi cselekvésre ezzel a kialakulóban lévő globális renddel szemben. Hasonlóképpen kritikát fogalmaz meg a baloldal és a jobboldal elégtelenségéről, és azt javasolja, hogy a politikai spektrumnak ezt az archaikus modelljét el kell vetni. Keith Preston azt állítja, hogy az anarchizmusnak vissza kell szereznie azt a pozíciót, amelyet több mint egy évszázaddal ezelőtt elfoglalt, és amely az első számú forradalmi mozgalom volt a világon.
Preston bemutatja a "pánszekcesszió" látomásos taktikáját, mint a nagymértékben eltérő kulturális és ideológiai értékekkel rendelkező ellenállási mozgalmak közötti kölcsönös együttműködés kialakításának eszközét. Keith Preston a filozófiai és történelmi áramlatok eklektikus skálájára támaszkodva a decentralizált pluralizmus forradalmi politikai vízióját kínálja, amely az önigazgató közösségek világában nyilvánul meg.
