Az aranykor

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik, hogy „Az aranykor” a polgárháború utáni amerikai társadalom érdekes és szatirikus feltárása, amely bemutatja Twain éleslátó megjegyzéseit az emberi természetről, a becsvágyról és a politikai korrupcióról. Sok olvasó azonban elégedetlenségét fejezi ki egyes kiadások minőségével, különösen az e-könyv formátumokkal és a fizikai kötésekkel kapcsolatban.

⬤ Mark Twain írói munkásságát zsenialitása és szatirikus mélysége miatt dicsérik.
⬤ Lenyűgöző történelmi perspektívát nyújt az aranykorról és az amerikai társadalomról.
⬤ Időtlen meglátásokat nyújt az ambícióról, a kemény munkáról és az emberi természetről.
⬤ Magával ragadó karakterek és lebilincselő elbeszélés, amely a kortárs kérdésekre is reflektál.

⬤ Sok kiadás szenved a rossz gyártási minőségtől, beleértve a kis szövegméretet és a törékeny kötést.
⬤ Az e-könyv változatok, különösen egyes kiadóknál, nem megfelelő formátumúak, a lábjegyzetek és a fordítások nem kattinthatók.
⬤ Egyesek szerint a történet kezdeti tempója lassú, mások pedig megjegyzik, hogy nem minden karakter van jól kidolgozva az elbeszélés során.

(36 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Gilded Age

Könyv tartalma:

Dr. Orion Hood, a kiváló kriminológus és bizonyos erkölcsi rendellenességek specialistájának rendelői a scarborough-i tengerparton feküdtek, egy sor nagyon nagy és jól megvilágított franciaablakban, amelyekből az Északi-tenger úgy nézett ki, mint egy végtelen, kékeszöld márványfal.

Egy ilyen helyen a tengernek volt valami köze a kékeszöld dádó egyhangúságához: mert magukat a kamrákat végig olyan szörnyű rend uralkodott, amely nem különbözött a tenger szörnyű rendjétől. Nem szabad azt feltételezni, hogy Dr. Hood lakosztályai kizárták volna a luxust, sőt még a költészetet is.

Ezek a dolgok ott voltak, a helyükön, de az ember úgy érezte, hogy soha nem engedték ki őket a helyükről. A luxus is megvolt: egy külön asztalon nyolc vagy tíz doboz legjobb szivar állt, de úgy volt kialakítva, hogy a legerősebb mindig a falhoz, a legfinomabb pedig az ablakhoz volt a legközelebb.

A luxusnak ezen az asztalán mindig állt egy tantusz, amely háromféle szeszes italt tartalmazott, mindhárom likőr minőségű volt, de a fantáziadúsak azt állították, hogy a whisky, a brandy és a rum mintha mindig egy szinten állt volna. Költészet is volt: a szoba bal oldali sarkában az angol klasszikusok éppoly teljes sora sorakozott, mint amennyire a jobb oldali az angol és külföldi fiziológusoké.