Értékelés:

A könyv mély és élvezetes felfedezést nyújt a párizsi Rue des Martyrs utcáról, megragadva annak gazdag történelmét, a helyi boltosokat és a pezsgő közösségi életet. Elaine Sciolino élénk írása és személyes anekdotái arra invitálják az olvasót, hogy értékelje mind az utcát, mind a tágabb értelemben vett párizsi kultúrát.
Előnyök:⬤ Leíró és magával ragadó írás, amely életre kelti az utcát és annak történetét.
⬤ Betekintés a helyi boltosok és egyedi karakterek életébe.
⬤ Bájos és informatív útikönyv, amely felkelti az érdeklődést Párizs iránt mind az újonnan érkezők, mind a várost ismerők körében.
⬤ Szívből jövő tisztelgés az autentikus párizsi élmény előtt.
⬤ Egyes kritikusok a könyvben megjelenő antiszemitizmus egy fájdalmas esetét említik.
⬤ A szerző stílusa inkább újságírói, mint elbeszélő jellegű, ami néhány olvasónak kevésbé tetszett.
⬤ Néhány olvasó a fizikai példányt tisztátalannak írja le, ami rontotta az olvasás élményét.
(201 olvasói vélemény alapján)
The Only Street in Paris: Life on the Rue Des Martyrs
Elaine Sciolino, a New York Times egykori párizsi irodavezetője kedvenc párizsi utcájába invitál bennünket, és az utcai élet és a párizsi élet örömei előtt tiszteleg. „A rue des Martyrs-on sosem tudok szomorú lenni” - magyarázza Sciolino, miközben a környék gazdag történelmét és vibráló életét ünnepli.
Miközben sok város szenved a globalizáció nivelláló hatásaitól, a rue des Martyrs megőrzi sajátos varázsát. Ezen az utcán fejezték le Franciaország védőszentjét, és itt tették le első fogadalmukat a jezsuiták. Edgar Degas és Pierre-Auguste Renoir itt festett cirkuszi akrobatákat, Emile Zola a Nana című regényében egy leszbikus vacsoraklubot helyezett el, Fran ois Truffaut pedig itt forgatott jeleneteket A 400 csapásból.
Sciolino feltárja ennek az utcának és régi lakóinak - a tunéziai zöldségesnek, a sajtkereskedő házaspárnak, a több mint fél évszázada transzvesztita kabarét működtető mutatványosnak, a 100 éves könyvesbolt tulajdonosának, a tizennyolcadik századi higanyos barométereket javító nőnek - varázsát és sajátosságait, és Párizst a maga egyedülálló fenségében eleveníti meg. A Párizs egyetlen utcája megéhezteti az olvasókat Párizsra, a sajtra és a borra, és arra a fajta utcai életre, amely túlságosan gyorsan eltűnőben van.