Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv átfogó és jól megalapozott beszámolót nyújt a radioizotópok nukleáris gyógyászatban való alkalmazásának történetéről és jelentőségéről, különösen a második világháború utáni korszakban. Feltárja az Atomenergia Bizottság (AEC) és a tudományos közösség közötti kapcsolatot, részletesen bemutatva mind a jelentős eredményeket, mind az embereken végzett kutatásokkal kapcsolatos etikai aggályokat. Bár a könyv történeti szemléletét és alapos dokumentációját dicsérik, a könyv technikai hangsúlya egyes olvasók számára túlterhelő lehet, és hiányoznak belőle a részletes kémiai magyarázatok.
Előnyök:⬤ A radioizotópok használatának jól kutatott és átfogó története
⬤ kiemeli a fontos személyiségeket és szervezeteket
⬤ betekintést nyújt a kutatás etikai kihívásaiba és katonai kapcsolataiba
⬤ figyelemre méltó példákat tartalmaz a tudományos eredményekre és az orvostudományban elért eredményekre.
Hátrányok:⬤ A történelmi összefüggések hangsúlyozása nehézkes lehet a műszaki háttérrel rendelkezők számára
⬤ hiányoznak a részletes kémiai magyarázatok és képletek
⬤ zavaróak lehetnek a múltban végzett etikátlan kísérletek tárgyalása miatt.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Life Atomic: A History of Radioisotopes in Science and Medicine
Könyv tartalma:
A második világháború után az Egyesült Államok Atomenergia Bizottsága (AEC) megkezdte a radioizotópok tömeges gyártását, és 1955-ig közel 64 000 szállítmányt küldött ki radioaktív anyagokból tudósoknak és orvosoknak. Még akkor is, amikor az atombomba a hidegháborús aggodalmak középpontjába került, a radioizotópok a kormány azon törekvését képviselték, hogy az atom erejét a békét elősegítő orvostudomány, a hazai energia és a külkapcsolatok szolgálatába állítsa.
A Life Atomic című könyvben Angela N. H. Creager elmeséli, hogyan alakították át ezek a radioizotópok, amelyek egyszerre voltak tudományos eszközök és politikai ikonok, a biomedicinát és az ökológiát.
A kormány által gyártott radioizotópok új diagnosztikai és terápiás eszközöket biztosítottak az orvosok számára, különösen a rákterápiához, és lehetővé tették a biológusok számára a molekuláris átalakulások nyomon követését. A kormányzat azon törekvését azonban, hogy a radioizotópokat az atomkorszak csodálatos hozadékaként mutassa be, az 1950-es években a radioaktív sugárzásról szóló viták aláásták, mivel a tudósok és a polgárok felismerték az alacsony szintű sugárzás veszélyeit.
Creager feltárja, hogy a radioaktivitás veszélyességének növekvő tudatossága nem csökkentette a kórházakban és laboratóriumokban a radioizotópok iránti keresletet, de megváltoztatta a népszerű ábrázolásukat terápiás szerről környezeti méreggé. Ezután bemutatja, hogy a huszadik század végére a radioaktivitástól való félelem a közvéleményben háttérbe szorította az AEC által a kutatás és az orvostudomány számára biztosított radioizotópok pozitív következményeinek elismerését.
