Az életem mint felfedező: A Déli-sarkot elsőként elérő ember önéletrajza

Olvasói vélemények

A könyv betekintést nyújt Roald Amundsen felfedezéseibe, különös tekintettel sarkkutatói felkészülésére és sikereire. Számos kritika azonban kiemeli, hogy a könyv túlságosan nagy hangsúlyt fektet a más személyekkel való konfliktusokra, ami elvonja a figyelmet a felfedezésről szóló elbeszélésből.

Könnyen olvasható, értékes betekintést nyújt Amundsen aprólékos tervezésébe és sikereibe, számos egyedülálló tényt tartalmaz expedícióiról, és jó kiegészítő olvasmány a felfedezések iránt érdeklődők számára.

Jelentős mennyiségű negatív kommentárt tartalmaz más felfedezőkről, különösen Umberto Nobile-ról, amit néhány olvasó elvonatkoztatónak és zavarónak talált. A könyvről azt írják, hogy nem igazi önéletrajz, mivel a különböző eseményekről való beszámolás kiegyensúlyozatlan.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

My Life as an Explorer: Autobiography of the First Man to Reach the South Pole

Könyv tartalma:

Roald Amundsen norvég felfedező volt, akinek csapata elsőként érte el a Déli-sarkot - ez az ő megdöbbentő története, saját szavaival.

Amundsen azzal kezdi, hogy elmondja, nem úgy született, hogy a világ legtávolabbi, feltérképezetlen régióinak felfedezésére vágyott. Tizenöt évesen ajándékba kapta Sir John Franklin, a híres brit felfedező emlékiratait, amelyek azonnal felkeltették érdeklődését. Ezt tovább fokozta Amundsen kötelező katonai szolgálata, amelynek egy része a vadregényes, havas vidéken való barangolásból állt. A hadseregben töltött idő végeztével szinte azonnal további felfedezésekre hívta a sarkkör mélyén.

Huszonöt évesen Amundsen bekerült a belga Antarktiszi Expedícióba - ezt az eseményt nagyon szerencsésnek tartja. Itt szerezte ugyanis első tapasztalatait az antarktiszi éghajlatról, és itt kezdett el azon gondolkodni, hogy csapatot szervezzen a Déli-sark elérésére. Ez egy epikus utazás volt.

Amundsen kutyák által vezetett szánokkal felszerelt, vastag szőrmékbe öltözött csapata lett a híres, első ember, aki valaha is a Déli-sarkra lépett.

A könyv későbbi részében Amundsen kifejti, hogy Kanadában, a legeldugottabb vadonban igyekezett feltérképezni az Északnyugati átjárót. Ennek érdekében az 1920-as évek elején repülőgépeket is igénybe vett. Az első világháborút követő gazdasági zűrzavar miatt azonban nehezen tudta finanszírozni expedícióit. Lelke azonban nem csüggedt - sőt, az a kitartás, amely Roald Amundsent ilyen messzire juttatta, ezeken az oldalakon is megmutatkozik.