Az életem mint felfedező: Az első ember önéletrajza, aki elérte a Déli-sarkot

Olvasói vélemények

Roald Amundsen „Az életem mint felfedező” című könyve tömör áttekintést nyújt expedícióiról és betekintést nyújt a sarkkutatásra való aprólékos felkészülésébe. A könyv nagy része azonban Amundsennek az expedícióiban részt vevő különböző személyekkel szembeni sérelmeit tartalmazza, ami néhány olvasó számára rontotta az olvasás élményét.

⬤ Könnyen olvasható, és érdekes betekintést nyújt Amundsen tervezésébe és a felfedezésekre való felkészülésébe.
⬤ Olyan egyedülálló tényeket tartalmaz az expedícióiról, amelyek más beszámolókban nem szerepelnek.
⬤ Sok olvasó értékelte a könyv rövidségét, ami jó kiegészítő olvasmány.
⬤ A sarkkutatás rajongóinak is tetszik.

⬤ A szerző a könyv jelentős részét azzal tölti, hogy panaszkodik a többi felfedezővel és társaival való konfliktusokra, amit néhány olvasó frusztrálónak és az elbeszélésből levonónak talált.
⬤ A könyv nem egy átfogó önéletrajz, inkább egyes expedíciókra összpontosít, mintsem az egész életére.
⬤ A kritikusok megjegyezték, hogy Amundsen írói képességei nem voltak olyan erősek, mint más kortárs felfedezőké, ami befolyásolta a könyv irodalmi minőségét.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

My Life as an Explorer: Autobiography of the First Man to Reach the South Pole

Könyv tartalma:

Roald Amundsen norvég felfedező volt, akinek csapata elsőként érte el a Déli-sarkot - ez az ő megdöbbentő története, saját szavaival.

Amundsen azzal kezdi, hogy elmondja, nem úgy született, hogy a világ legtávolabbi, feltérképezetlen régióinak felfedezésére vágyott. Tizenöt évesen ajándékba kapta Sir John Franklin, a híres brit felfedező emlékiratait, amelyek azonnal felkeltették érdeklődését. Ezt tovább fokozta Amundsen kötelező katonai szolgálata, amelynek egy része a vadregényes, havas vidéken való barangolásból állt. A hadseregben töltött idő végeztével szinte azonnal további felfedezésekre hívta a sarkkör mélyén.

Huszonöt évesen Amundsen bekerült a belga Antarktiszi Expedícióba - ezt az eseményt nagyon szerencsésnek tartja. Itt szerezte ugyanis első tapasztalatait az antarktiszi éghajlatról, és itt kezdett el azon gondolkodni, hogy csapatot szervezzen a Déli-sark elérésére. Ez egy epikus utazás volt.

Amundsen kutyák által vezetett szánokkal felszerelt, vastag szőrmékbe öltözött csapata lett a híres, első ember, aki valaha is a Déli-sarkra lépett.

A könyv későbbi részében Amundsen kifejti, hogy Kanadában, a legeldugottabb vadonban igyekezett feltérképezni az Északnyugati átjárót. Ennek érdekében az 1920-as évek elején repülőgépeket is igénybe vett. Az első világháborút követő gazdasági zűrzavar miatt azonban nehezen tudta finanszírozni expedícióit. Lelke azonban nem csüggedt - sőt, az a kitartás, amely Roald Amundsent ilyen messzire juttatta, ezeken az oldalakon is megmutatkozik.