Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv az önismeret ambiciózus elméletét, az értelmező-szenzoros hozzáférés (ISA) elméletét mutatja be, a konkurens elméletek kritikájával és a kognitív tudományok és a pszichológia vitáival együtt. Míg egyes olvasók értékelték a szigorát és mélységét, mások hibásnak vagy túlságosan elméleti jellegűnek találták.
Előnyök:A könyvet dicsérik lenyűgöző ambíciói, hozzáférhetősége és szigorú filozófiai elemzése miatt. Hasznos áttekintést nyújt az önismeretről alkotott kortárs nézetekről, és szilárd kritikát nyújt az elméletekkel és a mentalizációval kapcsolatos elméletekről. Jelentős erősségként emelik ki, hogy a szerző a kognitív tudományok és a pszichológia különböző forrásainak ismeretében járatos.
Hátrányok:Egyes olvasók kritizálják a könyvet, hogy sűrű és nehezen követhető, és azzal érvelnek, hogy metafizikai redukcionizmusba esik. Vannak olyan állítások, amelyek szerint az érvelés és a logika hibás, és egyes kritikusok helytelenítik a szerző írásmódját. Néhányan úgy vélték, hogy a vitákból hiányzik a mentalizáció különböző klinikai kontextusokban történő elégséges kritikai elemzése.
(7 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Opacity of Mind: An Integrative Theory of Self-Knowledge
Könyv tartalma:
Széles körben elterjedt az a nézet, hogy az emberek kiváltságos és hiteles hozzáféréssel rendelkeznek saját gondolataikhoz, és számos elmélet született ennek a feltételezett ténynek a magyarázatára. The Opacity of Mind megkérdőjelezi a konszenzusos nézetet, és kritikai vizsgálatnak veti alá a szóban forgó elméleteket, miközben megmutatja, hogy nem védi őket a kognitív tudomány megállapításaival szemben, hogy egy külön "magyarázó térbe" tartoznak.
A könyv amellett érvel, hogy a saját gondolatainkhoz való hozzáférésünk szinte mindig értelmező jellegű, saját körülményeink és viselkedésünk érzékszervi tudatosságán alapul, saját érzékszervi képeinkkel együtt (beleértve a belső beszédet is). Valójában a saját gondolatainkhoz való hozzáférésünk elvileg nem különbözik a más emberek gondolataihoz való hozzáférésünktől, ugyanannak a "gondolatolvasó" képességnek a fogalmi és következtetési erőforrásait használva, és sokszor ugyanazokra a bizonyítékforrásokra támaszkodva. Peter Carruthers az önismeret értelmező érzékszervi hozzáférésének (ISA) elméletét javasolja és védi.
Ezt a kognitív tudományok számos különböző típusú bizonyítékának átfogó vizsgálatával támasztja alá, sokféle megállapítást egyetlen jól megfogalmazott elméletbe integrálva. Az egyik eredmény az, hogy a tudatos gondolkodásnak alig vannak fajtái.
Egy másik, hogy nincs olyan, hogy tudatos cselekvés. A Carruthers-től megszokott tisztasággal és közvetlenséggel megírt könyv alapvető olvasmány lesz az önismeret, a tudatosság és a filozófia kapcsolódó területei iránt érdeklődő filozófusok számára.
A kognitív tudósok számára is létfontosságú lesz, mivel a meglévő adatokat új elméleti megvilágításba helyezi. Sőt, az ISA elmélete számos új előrejelzést tesz, miközben olyan korlátokat és ellenőrzéseket is javasol, amelyeket az önismeret jövőbeli kísérleti vizsgálataira kellene helyezni.
