Értékelés:
Joyce Carol Oates „Az elveszett táj” című memoárja mély és magával ragadó betekintést nyújt gyermekkorába, feltárja szorongással való küzdelmét, családi dinamikájának összetettségét és irodalmi szenvedélyének kezdeteit. Az írást a hitelesség és az elgondolkodtató történetmesélés sajátos keveréke jellemzi. Egyes kritikusok azonban a memoár egyes részeit unalmasnak vagy rosszul strukturáltnak találták, és a szétesés pillanatait, valamint a túlságosan tudományos prózát emelték ki.
Előnyök:⬤ Gyönyörűen megírt és magával ragadó próza; hiteles és szemléletes történetmesélés.
⬤ Mély betekintést nyújt Oates gyermekkorába és írói fejlődésébe.
⬤ Sok olvasó erős érzelmi kötődést érzett, és átélhetőnek találta a memoárt.
⬤ Az irodalom rajongóinak és a pályakezdő íróknak kifejezetten ajánlott.
⬤ Egyes kritikusok szerint a szerkezet szaggatott és az olvasás folyamata megszakadt.
⬤ A könyv egyes részeit unalmasnak vagy túlságosan részletesnek tartották, különösen a nem az emberi tapasztalatokra összpontosító fejezeteket.
⬤ Néhány olvasó száraznak vagy érdektelennek érzett részeket említett.
(46 olvasói vélemény alapján)
The Lost Landscape: A Writer's Coming of Age
Azzal a nyers őszinteséggel és megrendítő éleslátással íródott, amely az ünnepelt bestsellerét Az özvegy története is jellemezte: a felnőtté válás megható és figyelmes memoárja az egyik legjobb és legkedveltebb irodalmárunktól.
Az elveszett táj Joyce Carol Oates eleven krónikája a New York állam nyugati részén, vidéken töltött nehéz gyermekkoráról. A rokonairól szóló emlékektől a családi farmon élő különleges vörös tyúkkal való bájos kapcsolatig; az első barátságoktól a halállal kapcsolatos legkorábbi élményeiig, az Elveszett táj a gyermekkor romantikájának erőteljes felidézése, és annak kitörölhetetlen hatása arra a nőre és íróra, akivé később vált.
Ebben a kivételesen őszinte, megható és gazdagon reflektáló beszámolóban Oates a világot fiatalabb énje szemével fedezi fel, egy fantáziadús lány szemével, aki szívesen mesél a világról és az emberekről, akikkel találkozik. Míg az Alice Csodaországban olvasása örökre megváltoztatta a fiatal Joyce-t, és arra ösztönözte, hogy az életet végtelen kalandok sorozatának tekintse, addig a farmon való felnövekedés kemény leckéket adott neki az áldozatvállalásról, a kemény munkáról és a veszteségről. Oates megrázó részletességgel és éles szemmel adja vissza emlékeit és érzelmeit, és egy elfeledett helyre és időbe repít el minket - ifjúságának elveszett tájára, emlékeztetve minket saját korai életünk elfeledett tájaira.
-- San Francisco Chronicle
