Bellefleur

Olvasói vélemények

Joyce Carol Oates Bellefleur című regénye egy összetett és terjedelmes elbeszélés, amely a Bellefleur család különc életét tárja elénk több generáción keresztül. Az írást buja és szuggesztívnek írják le, de a bonyolult idővonal és a sok szereplő kihívást jelenthet az olvasók számára. A vélemények széles skálán mozognak, egyesek dicsérik a szépségét és mélységét, míg mások a világos cselekmény hiányát és az elbeszélés követésének nehézségeit kritizálják.

Sok olvasó értékeli a gyönyörű prózát, a karakterfejlődés mélységét és az összetett, többrétegű történetmesélést. A könyvnek emlékezetes és magával ragadó karakterei vannak, kreatív fantasztikus elemekkel, amelyek hozzáadnak a narratívához. A recenzensek megjegyzik, hogy magával ragadó és kísérteties élményt nyújt, amely a befejezés után is sokáig velük marad. Az emberi természet és az amerikai tapasztalat témáit is pozitívan emelik ki.

A kritikusok rámutatnak a könyv összetettségére, mondván, hogy a nem lineáris idősík és a számos szereplő miatt nehéz követni, ami gyakran zavarba ejtő. A mellékelt családfa egyes kiadásokban nehezen olvasható, ami tovább bonyolítja a helyzetet. Egyes olvasók szerint az elbeszélés kanyargós, és nincs világos cselekménye, ami frusztráló pillanatokat okoz. A könyvet nehéz vagy lassú olvasmánynak is tartják, ami néhány potenciális olvasót elriaszthat.

(86 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A Bellefleur-ek egy gazdag és hírhedt klán, amely az Adirondackshez hasonló vidéken él, egy hatalmas kastélyban, a mitikus Noir-tó partján. Hatalmas földeket és jövedelmező üzleteket birtokolnak, foglalkoztatják a szomszédaikat, és befolyást gyakorolnak a kormányra. Termékeny és excentrikus csoport, több milliomos, egy tömeggyilkos, egy spirituális kereső, aki Istent keresve mászik a hegyekbe, egy gazdag noktambulista, aki csirkekarmolásban hal meg.

Bellefleur e szokatlan család több generációjának életét követi nyomon. A középpontban Gideon Bellefleur és uralkodó, kissé médiumi képességekkel rendelkező, nagyon szép felesége, Leah, három gyermekük (egyikük ijesztő pszichikai képességekkel rendelkezik), valamint a kastélyt és környékét lakó szolgák és rokonok, élők és holtak. Történetük mélyreható pillantást nyújt a világ változékonyságára, időre és örökkévalóságra, térre és lélekre, büszkeségre és testiségre a szeretettel szemben. Bellefleur a caritas versus cupiditas, a szeretet és önzetlenség versus büszkeség és önzés allegóriája. A változás, a zavarba ejtő bonyolultság, a titokzatosság regénye.

A Joyce Carol Oates korai műveit is felülmúló érzékiséggel és megdöbbentő közvetlenséggel megírt Bellefleur széles körben mesterműnek számít - az irodalmi zsenialitás olyan teljesítménye, amely arra kényszerít bennünket, hogy „újra és újra megkérdezzük, hogyan írhat valaki ilyen könyveket, ilyen abszolút meggyőző jeleneteket, újra és újra felidézve bennünk az ismert Oates-effektust, minden művészetének lényegét: az örömteli rémületet, amely fokozatosan a csodába torkollik” (John Gardner).