Értékelés:
A könyv mélyreható betekintést nyújt a nyelvi fejlődésbe, az együttműködésbe és a kommunikációba mind az emberszabású majmok, mind a gyermekek szemszögéből. Sok olvasó úgy találta, hogy megkérdőjelezi a meglévő hiedelmeket, és mély gondolkodásra késztet. Ugyanakkor kritika érte az írói stílust, egyesek szerint az szövevényes, ami nehezen emészthetővé teszi a tartalmat.
Előnyök:⬤ Mélyreható meglátások az együttműködésről, a kommunikációról és a nyelvi fejlődésről
⬤ jól kutatott és a korábbi műveknél világosabb
⬤ lebilincselő és izgalmas olvasmány
⬤ tudományos és általános közönség számára egyaránt alkalmas
⬤ fontos hozzájárulás az emberi kommunikáció megértéséhez.
⬤ Az írói stílus némely esetben szövevényes és nehezen követhető
⬤ egyes olvasók szerint a túlzott írásjelek miatt akadozott
⬤ Tomasello elméleteinek kritikája szerint ellentmondanak a kognitív tudományok megalapozott kutatásainak.
(12 olvasói vélemény alapján)
Origins of Human Communication
Az evolúció és a kommunikáció vezető szakértője empirikusan megalapozott elméletet mutat be az emberi kommunikáció evolúciós eredetéről, amely megkérdőjelezi az uralkodó chomszki nézetet.
Az emberi kommunikáció alapvetően kooperatív, sőt közös szándékokon alapul. Az emberi kommunikáció evolúciós eredetének eredeti és provokatív bemutatásában Michael Tomasello az emberi kommunikáció (eredetileg Paul Grice által felfedezett) alapvetően kooperatív struktúráját összekapcsolja az emberi (szemben más főemlősökkel) társas interakciók különösen kooperatív struktúrájával. Tomasello azt állítja, hogy az emberi kooperatív kommunikáció a közös szándékosság (közös figyelem, közös alap) pszichológiai infrastruktúráján nyugszik, amely eredetileg az együttműködés és általában a kultúra számára fejlődött ki. Az infrastruktúra alapvető motívumai a segítségnyújtás és a megosztás: az emberek azért kommunikálnak, hogy segítséget kérjenek, segítőkészen tájékoztassák a többieket, és a kulturális csoporton belüli kötődés módjaként megosztják az attitűdöket. Ezek az együttműködési motívumok mindegyike különböző funkcionális nyomást gyakorolt a nyelvtani szerkezetek konvencionalizálására. A segítségkérés a közvetlen te-és-én és az itt-és-most-ban például nagyon kevés nyelvtant igényelt, de a tájékoztatás és a megosztás egyre összetettebb nyelvtani eszközöket igényelt.
Az emberszabású majmok és az emberi csecsemők gesztusos és vokális kommunikációjának empirikus kutatásaira támaszkodva (amelyek nagy részét saját kutatócsoportja végezte), Tomasello azt állítja, hogy az emberek együttműködő kommunikációja először a mutogatás és a pantomimozás természetes gesztusaiban alakult ki. A hagyományos kommunikáció, először a gesztusos, majd a vokális kommunikáció csak azután alakult ki, hogy az emberek már rendelkeztek ezekkel a természetes gesztusokkal és a közös szándékosságuk infrastruktúrájával, valamint a kulturális tanulás készségeivel a közösen megértett kommunikációs konvenciók létrehozására és továbbadására. A chomsk-i nézetet megkérdőjelezve, miszerint a nyelvi tudás veleszületett, Tomasello ehelyett azt javasolja, hogy az egyedülállóan emberi kommunikáció legalapvetőbb aspektusai általában véve az együttműködő társas interakció biológiai adaptációi, és hogy az emberi kommunikáció tisztán nyelvi dimenziói kulturális konvenciók és konstrukciók, amelyeket bizonyos kulturális csoportok hoztak létre és adtak tovább.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)