Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
The Self in Moral Space: Life Narrative and the Good
Mindannyian abból az elképzelésből indulunk ki, hogy mi a legfontosabbnak tartott jó vagy javak egy csoportja. Ebben az értelemben önmagunk vagyunk az erkölcsi térben. David Parker többek között Charles Taylor filozófus munkásságára építve klasszikus és kortárs önéletrajzok egy sorát vizsgálja - többek között Szent Ágoston, William Wordsworth, Friedrich Nietzsche, Edmund Gosse, Roland Barthes, Seamus Heaney és J. M. Coetzee önéletrajzát -, hogy az életelbeszélés egy egész, eddig figyelmen kívül hagyott területét tárja fel, amely lehetővé teszi annak a kérdésnek az új megközelítését, hogy mi a jó életelbeszélés. Az etikától az életregény esztétikája felé haladva Parker Wittgenstein nézetét követi, miszerint az etika és az esztétika egy.
Az Én az erkölcsi térben abban különbözik a többitől, hogy az etikai kulcskérdés nem a Mi a helyes, amit az élet írója tesz? hanem a tágabb kérdés: Mi a jó, ha az ember jó? Ez a kérdés fontos vitát nyit az életírás-tanulmányokban ma uralkodó posztmodern paradigmákkal. Parker megítélése szerint ezek a paradigmák nem képesek megmagyarázni, hogy miért fontos az életírás a mai kontextusban. Érvelése szerint az életelbeszélés az olvasót azzal az örök etikai kérdéssel szembesíti, hogy hogyan éljen az ember? Új, rekonstrukciós paradigmára van szükségünk, amelyet ez a könyv kínál, hogy teljesebb megértést nyerjünk az életelbeszélésről és annak humanista potenciáljáról.
--Susanna Egan, University of British Columbia.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)