Az én transzcendenciája: Egy fenomenológiai leírás vázlata

Olvasói vélemények

Sartre „Az én transzcendenciája” című esszéjének kritikái kiemelik mind filozófiai mélységét, mind érveinek összetettségét. Az esszé kritikával illeti Husserl transzcendentális Én-felfogását, és a tudat új fenomenológiai bemutatását kínálja. Sartre a tudat természetét és az Ego mindig transzcendensként való konstitúcióját hangsúlyozza. A publikáció címei azonban némi zavart okoztak a tudósok körében Sartre megíráskori filozófiai álláspontját illetően.

⬤ Husserl transzcendentális Én-jének gondolatébresztő kritikája.
⬤ A tudat természetének árnyalt megértését kínálja.
⬤ A lét és a semmi fontos filozófiai témáival foglalkozik.
⬤ Jól kiadott, jelentős tudományos érdeklődésre számot tartó mű.

⬤ Az érvek összetettsége kihívást jelenthet néhány olvasó számára.
⬤ A félrevezető publikációs címek zavart okoztak Sartre filozófiai identitásával kapcsolatban.
⬤ Az egzisztencializmus átvételének tisztázatlansága a munkásságában.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Transcendence of the Ego: A Sketch for a Phenomenological Description

Könyv tartalma:

„Itt szeretném megmutatni, hogy az Ego sem formálisan, sem anyagilag nincs a tudatban: kívül van, a világban.”.

Jean-Paul Sartre

Az Ego transzcendenciája Jean-Paul Sartre egyik legkorábbi filozófiai publikációja, és alapvető fontosságú egész munkásságának megértéséhez. Amikor 1937-ben először jelent meg Franciaországban, Sartre még nagyrészt ismeretlen volt, és iskolai tanárként dolgozott egy francia kisvárosban.

Az uralkodó filozófiai elméleteket frontálisan támadva Sartre briliáns és radikális beszámolót nyújt az énről mint a tudat termékéről, amely a világban helyezkedik el. Sartre bemutatja a Lét és a Semmi című fő művének számos központi témáját: a tudat természetét, az önismeret problémáját, más elméket és a gyötrelmet.

Ez a fordítás Sarah Richmond alapos és tanulságos bevezetőjét tartalmazza, amely Sartre esszéjét filozófiai és történelmi kontextusba helyezi.

Jean-Paul Sartre (1905-1980). A háború utáni korai évek legjelentősebb francia gondolkodója és írója. Könyvei, többek között a Lét és a semmi, Hányinger, Az értelem kora és a Nincs kiút óriási hatást gyakoroltak a filozófiára, az irodalomra, a politikára és a drámára.