Az erkölcs alapelveire vonatkozó vizsgálat

Olvasói vélemények

David Hume „An Enquiry Concerning the Principles of Morals” című könyve a nyugati filozófia egyik jelentős szövege, amelyet az jellemez, hogy Hume az erkölcsi érzelmek és az emberi pszichológia feltárásával foglalkozik. Egyes olvasók nagyra értékelik a mélységét és a filozófiai meglátásait, míg mások a régi írásmóddal és az előállítás minőségével küzdenek, ami vegyes kritikákhoz vezet.

⬤ Filozófiai meglátásai és erkölcsi pszichológiája miatt nagyra becsült mű.
⬤ Kiváló bevezetést és háttérinformációkat tartalmaz, különösen a Tom Beauchamp által jegyzetelt változatot, amelyet a tisztasága miatt dicsérnek.
⬤ A szöveget a megfelelő betűméretnek és a jó papírminőségnek köszönhetően könnyen olvashatónak írják le.
⬤ Jelentős szöveg a nyugati filozófiában, amely megalapozza az emberi erkölcs megértését.

⬤ Nehéz olvasni a régi írásmód és a bonyolult nyelvezet miatt.
⬤ Gyártásminőségi problémák, beleértve a formázási hibákat, a kiegészítő információk, például a megjelenés évének hiányát és a szövegbe kevert lábjegyzeteket.
⬤ Egyes olvasók úgy érzik, hogy túlságosan terjedelmes, és nem alkalmas azok számára, akik egyenesen az etikáról szeretnének tanulni.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

An Enquiry Concerning the Principles of Morals

Könyv tartalma:

Az An Enquiry Concerning the Principles of Morals (EPM) David Hume skót felvilágosodásfilozófus könyve. Ebben Hume (többek között) azzal érvel, hogy az erkölcs alapjait az érzések, nem pedig az ész adja.

Az An Enquiry Concerning the Principles of Morals az Enquiry Concerning Human Understanding (EHU) című művet követő vizsgálódás. Ezért gyakran "második vizsgálat"-ként emlegetik. Eredetileg 1751-ben jelent meg, három évvel az első Enquiry után. 1) Hume az etikát először az A Treatise of Human Nature (Az emberi természetről szóló értekezés) című könyvben tárgyalja (a 3. könyvben - "Az erkölcsről"). Az ott felvetett gondolatait később a második Enquiry-ben kivonatolta és kifejtette. A My Own Life (1776) című rövid önéletrajzi művében Hume azt állítja, hogy a második Enquiry "minden írásom közül, legyen az történelmi, filozófiai vagy irodalmi, összehasonlíthatatlanul a legjobb.".

Hume megközelítése a második Enquiry-ben nagyrészt empirikus. Ahelyett, hogy erkölcsi vizsgálódását azzal a kérdéssel kezdené, hogyan kellene működnie az erkölcsnek, elsősorban azt kívánja vizsgálni, hogy valójában hogyan hozunk erkölcsi ítéleteket. Ahogy Hume fogalmaz:

Mivel ez ténykérdés, nem pedig absztrakt tudomány, csak akkor számíthatunk sikerre, ha a kísérleti módszert követjük, és a konkrét esetek összehasonlításából általános elveket vonunk le.

Továbbá Hume azt állítja, hogy az erkölcsről naturalista módon számol be, legalábbis annyiban, amennyiben ez az emberi fajban közös. Azt írja:

A végső mondat, amely a jellemeket és cselekedeteket kedvesnek vagy utálatosnak, dicséretesnek vagy hibáztathatónak nyilvánítja... valószínűleg valamilyen belső érzéktől vagy érzéstől függ, amelyet a természet az egész fajban általánossá tett.

De hogy végül is Hume normatív etikai elméletet kíván-e adni, nem pedig pusztán leíró erkölcspszichológiai elméletet, az vitatott kérdés a Hume-kutatók körében.