Az erkölcsiség spirituális alapja: Assisi Frigyes és a krisztusi impulzus (Cw 155)

Olvasói vélemények

A könyvről szóló kritikák hangsúlyozzák a Rudolf Steiner esszéiben és előadásaiban rejlő mélységet és inspirációt, kiemelve, hogy azok képesek betekintést nyújtani a történelembe és a személyes növekedésbe. Az olvasók nagyra értékelik a történelmi kontextust és a bemutatott átalakító elbeszéléseket, különösen azokat, amelyek az erkölcsi jellem fejlődését szemléltetik. Ugyanakkor van rá utalás, hogy a könyv egy speciális, Steiner filozófiai és spirituális eszméi iránt érdeklődő közönségnek szólhat.

Az esszék szépen megírtak és inspirálóak, világos betekintést nyújtanak a történelembe és az emberiségbe. Lehetőséget nyújtanak a személyes fejlődésre és az erkölcs megértésére. A könyvet csoportos beszélgetéseken jól fogadták, ami jelzi, hogy a könyvben rejlik a kollektív felfedezés lehetősége. Átgondoltan foglalkozik a Steiner eszméivel kapcsolatos kritikákkal.

A könyv elsősorban azokat szólíthatja meg, akik már érdeklődnek Rudolf Steiner munkássága iránt, ami potenciálisan korlátozza a szélesebb közönség számára való hozzáférhetőségét.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Spiritual Foundation of Morality: Frandis of Assisi and the Christ Impulse (Cw 155)

Könyv tartalma:

Az erkölcsi prédikáció nem képes erkölcsöt teremteni. Csak az élet rejtett titkaiba való behatolással találhatjuk meg annak erkölcsi forrásait.

Az emberiség mindig is erkölcsös életet mutatott. Az ősi Indiában például az erkölcsiség a szellem iránti odaadásban rejlett: Európában a bátorság volt a legfőbb erény. Ahhoz azonban, hogy megértsük az ezek közötti kapcsolatot, figyelembe kell vennünk a tudatosság fejlődését.

Eredetileg az erkölcs az istenek ajándéka, az emberi természet része volt, de a fejlődés során hibák, eltérések, elhajlás következett be.

Mindazonáltal az emberi természet mögött még mindig valami isteni rejlik. Rudolf Steiner ebben a három előadásból álló rövid, közkedvelt ciklusban Assisi Szent Ferenc példáján keresztül jelzi az élő erkölcs visszaszerzésének forrásait.

Az ókorban a kasztrendszer valamilyen változata uralkodott. Aztán jött Buddha az egyenlőség és az együttérzés tanításával. Ez a tanítás különösen illett Európához.

És így "néhány évszázaddal a keresztény korszak után", a Fekete-tenger partján létrejött egy ezoterikus iskola, ahol Buddha tanítása áthatotta a keresztény impulzusokat. Ebből az iskolából két áramlat folyt ki: az egyenlőség és testvériség buddhistább áramlata, valamint a keresztény erkölcsiség áramlata. Szent Ferenc ebből az iskolából származott, amelyet külső krisztusi erők hatottak át.

Rudolf Steiner elmagyarázza, hogyan kapcsolódott a szellemi világ az ő eljöveteléhez. Szt.

Ferenc az erkölcsöt mint középutat példázza. Látjuk, ahogy a harcos természet átalakul az irgalom, az együttérzés és a szeretet kifejeződésévé. Rudolf Steiner az erények átalakulását mutatja be a tudat fejlődésén keresztül, és mindenekelőtt Krisztus megtestesülésén keresztül a Golgota misztériumában.

Azóta az erkölcs - ha igazi erkölcs - Krisztus lényének felépítésén munkálkodik.

Ezért Ferenc arra törekedett, hogy krisztusi életet éljen, intenzív személyes kapcsolatot keresve Krisztussal és a Kereszttel.