Az értelem pusztulása

Olvasói vélemények

A kritikák polarizált véleményt tükröznek Lukács „Az értelem pusztulása” című művéről. Míg egyesek dicsérik a könyvet, mint a modern irracionalizmussal való szembenézés értékes forrását, mások kritizálják, hogy rosszul van megírva és nincs benne mélység. A könyv filozófiatörténeti személyiségekről szóló kritikáját egyes kritikusok egydimenziósnak és árnyalatlannak tartják, míg az Enzo Traverso által írt bevezetőt magas színvonalúnak dicsérik.

⬤ Hatalmas forrást nyújt a kortárs gondolkodásban megjelenő irracionalista eszmék, különösen a posztmodernizmus kritikájának kezeléséhez.
⬤ Enzo Traverso bevezetője nagyra értékelt, és átgondolt kontextust teremt a könyv számára.
⬤ Lukács írói stílusát világosnak és meggyőzőnek írják le, amely az összetett gondolatokat is hozzáférhetővé teszi.
⬤ A könyvet klasszikusnak és fontosnak tartják a Lukácsot és a 20. századi filozófiát tanulmányozók számára.

⬤ A Heideggerről szóló fő kritika a 850 oldalból mindössze 24-et tesz ki, így a tartalom nagy része nem kielégítő.
⬤ Rosszul felépített polémiaként írják le, amelyből hiányzik a mélység, és túlságosan leegyszerűsítő kritikát fogalmaz meg olyan kiemelkedő filozófusokról, mint Weber és Nietzsche.
⬤ Egyes kritikusok szerint a könyv inkább személyes vitákat próbál rendezni, mintsem érdemben hozzájárulni a filozófiai diskurzushoz.
⬤ A könyvet Lukács kevésbé jelentős művének tartják, különösen, ha korábbi, nagyobb hatású írásaihoz hasonlítják.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Destruction of Reason

Könyv tartalma:

A nyugati marxizmus klasszikus és ellentmondásos műve egy neves politikai teoretikus tollából

A nyugati marxizmus klasszikusa, Az értelem pusztulása Georg Luk cs éles kritikája a Marx utáni német filozófiáról és annak a nemzetiszocializmus felemelkedésében játszott szerepéről. Az eredetileg 1952-ben megjelent könyv kitartó és részletes polémia a poszthegeliánus német filozófia és szociológia ellen Kierkegaardtól Heideggerig. Az ész pusztulása kíméletlenül állítja, hogy a poszthegeliánus hagyomány szinte kivétel nélkül a fasiszta gondolkodás talaját készítette elő. Ebben a fő bűnösök Friedrich Nietzsche és Mart n Heidegger, akiket viszont azzal vádol, hogy bevezették a társadalmi és filozófiai gondolkodásba az irracionalizmust, a történelemben a haladás eszméjének kifejezett ellenérzését, a "tömegek" arisztokratikus szemléletét, és következésképpen a szocializmussal szembeni ellenségességet, amely klasszikus kifejezéseiben a népi demokrácia mozgalmai - különösen, de nem kizárólag az anyagi termelésre vonatkozó magántulajdon nagy részének kisajátítása.

Az értelem pusztulása Luk cs egyik legvitatottabb, bár kevéssé olvasott könyve marad. Ezzel az új kiadással, Peter E. Gordon történeti bevezetőjével, végre újra nyomtatásban jelenik meg ez a klasszikus.