Az eszmék drámája: Platóni provokációk a színházban és a filozófiában

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Drama of Ideas: Platonic Provocations in Theater and Philosophy

Könyv tartalma:

A legtöbb filozófus elutasította a színházat, elítélve azt, mint az illúzió vagy az erkölcsi hanyatlás helyét; a színház viszont elutasította a filozófiát, ragaszkodva ahhoz, hogy a dráma cselekedetekkel, nem pedig eszmékkel foglalkozik. Mindkét nézetet megkérdőjelezve Az eszmék drámája megmutatja, hogy a színház és a filozófia kezdettől fogva döntően összefonódott.

Platón ennek az alternatív történelemnek a vezető zsenije. Az eszmék drámája Platónt nemcsak mint a dráma teoretikusát mutatja be, hanem magát a drámaírót is, aki egy olyan dialógusalapú dramaturgiát dolgozott ki, amely jelentősen eltér a színházról alkotott szokásos, arisztotelészi felfogástól. Puchner platóni dialógusok drámai adaptációinak sokaságát fedezi fel, ami a legközvetlenebb bizonyítéka Platón színháztörténetre gyakorolt, eddig fel nem ismert hatásának. Ezekre az adaptációkra támaszkodva Puchner megmutatja, hogy Platón a modern drámában is központi szerepet játszott: olyan alakok, mint Wilde, Shaw, Pirandello, Brecht és Stoppard Platónt használták fel az eszmék új drámájának megteremtéséhez. Puchner ezután a filozófia kiegészítő fejleményeit vizsgálja, és a filozófia színháztörténetét kínálja, amelybe Kierkegaard, Nietzsche, Burke, Sartre, Camus és Deleuze is beletartozik. Ezek a filozófusok a színházra való állandó hivatkozással haladnak, írásaikban színházi kifejezéseket, fogalmakat, sőt drámai technikákat is használnak.

Az eszmék drámája a filozófiai színház és a színházi filozófia e kettős történetét mozgósítja, hogy a jelenlegi gondolkodási szokásokat kritikai vizsgálatnak vesse alá. Puchner olyan kortárs gondolkodókkal, mint Martha Nussbaum, Iris Murdoch és Alain Badiou, párbeszédben fogalmazza meg egy drámai platonizmus körvonalait. Ez az új platonizmus nem törekszik arra, hogy visszatérjen a formák idealista elméletéhez, de túlmutat a test, a materializmus és a kulturális relativizmus uralkodó filozófiáin.