Az európai gazdaság 1945 óta: Koordinált kapitalizmus és azon túl

Olvasói vélemények

A könyv átfogóan vizsgálja az európai gazdaságot 1945 és 2007 között, összehasonlítja az amerikai gazdasággal, és betekintést nyújt az EU fejlődésébe. Bár jól kutatott és tudományos célokra hasznos, a Kindle változat rosszul van formázva, ami egyes felhasználók számára rontja az olvasási élményt.

Az európai gazdaság átfogó lefedettsége, az amerikai és az uniós gazdaságok éleslátó összehasonlítása, jól megírt, a modern tudományosság kiváló szintézise, tudományos tanulmányok számára tanulságos, értékes irodalomjegyzék, alkalmas tankönyvnek a politikai gazdaságtan számára.

Gyenge formázás a Kindle változatban (a fakszimile nem dinamikus), nehéz olvasmány lehet a gazdasági fogalmakban nem jártasak számára, néhány olvasó nehezen élvezhetőnek találta erős közgazdasági háttér nélkül.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The European Economy Since 1945: Coordinated Capitalism and Beyond

Könyv tartalma:

1945-ben sok európai még mindig szénnel fűtött, jéggel hűtötte az ételt, és nem rendelkezett belső vízvezetékkel. Ma már aligha lehetne másképp. A huszadik század második felében az átlagos európaiak vásárlóereje megháromszorozódott, miközben a munkaidő harmadával csökkent. Az Európai gazdaság 1945 óta című könyv széleskörű, közérthető és őszinte beszámoló Európa gazdaságának a második világháború vége óta bekövetkezett rendkívüli fejlődéséről. Barry Eichengreen amellett érvel, hogy a kontinens történelme meghatározó volt a gazdasági teljesítménye szempontjából, és ez a jövőben is így lesz.

Megkérdőjelezve azokat az általános nézeteket, amelyek szerint a háború utáni Európa sikerei mögött alapvető gazdasági erők állnak, Eichengreen bemutatja, hogy különösen Nyugat-Európa egy olyan intézményrendszert örökölt, amely egyedülállóan jól illeszkedett a közel három évtizeden át uralkodó gazdasági körülményekhez. A gazdasági növekedést a szolidaritásközpontú szakszervezetek, az összetartó munkaadói szövetségek és a növekedésre törekvő kormányok - mind Európa korábbi történelmének örökségei - segítették elő. Ezek az intézmények például együtt dolgoztak a megtakarítások mozgósításán, a beruházások finanszírozásán és a bérek stabilizálásán.

A gazdasági és társadalmi intézmények öröksége azonban, amely 1973 körülig a megoldást jelentette - amikor Európának át kellett állnia a brutális beruházáson és az ismert technológiák megszerzésén alapuló növekedésről a hatékonyságnövelésen és innováción alapuló növekedésre -, azután problémává vált.

A jövő kulcskérdései tehát az, hogy Európa és az őt alkotó nemzetek képesek-e most intézményeiket a globalizált tudásalapú gazdaság igényeihez igazítani, és hogy eközben a kontinens sajátos történelme akadály vagy előny lesz-e?

-- „Választás”.