Olvasói vélemények
Összegzés:Kwame Anthony Appiah „Az identitás etikája” című műve az egyéni identitás és a társadalom etikai keretei közötti összetett kölcsönhatást vizsgálja. A könyv filozófiai mélységéről és kihívást jelentő tartalmáról nevezetes, az identitás, az autonómia és a közösség hatásának témáit tárgyalja. Bár mind a liberalizmus, mind a kommunitarizmus éleslátó kritikáját nyújtja, sok olvasó sűrűnek és nehéznek találja, különösen az első fejezetekben.
Előnyök:A könyv új paradigmát mutat be az etika és az identitás megvitatására, koherens érvelést kínál az egyéniség és a csoportidentitások tekintetében. Az olvasók nagyra értékelik Appiah lebilincselő prózáját, alapos elemzéseit és humoros megfigyeléseit, valamint a politikai elmélethez és az identitáspolitikához való hozzájárulását. Különösen dicséretesek az identitás kapcsolati aspektusaira és az állam „lélekteremtésben” betöltött szerepére vonatkozó meglátásai.
Hátrányok:Sok olvasó nehezen olvashatónak találja a könyvet sűrű írása és fejlett szókincse miatt. Az első fejezetek különösen nagy kihívást jelentenek, ami az alkalmi olvasók vagy diákok számára kevésbé hozzáférhetővé teszi a könyvet. Néhány kritika kiemeli Appiah írásmódjának elitizmusát, és azt, hogy nem foglalkozik bizonyos kontinentális filozófusokkal. Összességében a könyv nem biztos, hogy alkalmas azok számára, akik nem rendelkeznek erős filozófiai háttérrel.
(13 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Ethics of Identity
Könyv tartalma:
Faj, etnikum, nemzetiség, vallás, nem, szexualitás: az elmúlt évtizedekben nagy figyelmet fordítottak az ilyen kollektív identitásokra. Ezek elismerésért és tiszteletért kiáltanak, néha más, általunk értékes dolgok rovására. De vajon mennyiben korlátozzák az "identitások" szabadságunkat, egyéni életvitelünk képességét, és mennyiben teszik lehetővé egyéniségünket? Ebben a gyönyörűen megírt műben a neves filozófus és afrikanisztika-kutató, Kwame Anthony Appiah korokon átívelő és a világ minden tájáról származó gondolkodókra támaszkodva vizsgálja meg ezeket a kérdéseket.
Az identitás etikája komolyan veszi mind az egyéniség igényeit - az élet megteremtésének feladatát -, mind az identitás igényeit, ezeket a nagy és gyakran elvont társadalmi kategóriákat, amelyeken keresztül meghatározzuk magunkat.
Az, hogy milyen életet kell élnünk, olyan téma, amely Arisztotelésztől Millig foglalkoztatta az erkölcsi és politikai gondolkodókat. Appiah itt az etikáról egy olyan beszámolót dolgoz ki, éppen ebben a tiszteletreméltó értelemben - de egy olyan beszámolót, amely összekapcsolja az erkölcsi kötelezettségeket a kollektív hűséggel, egyéniségünket az identitásunkkal. Mint megállapítja, a kérdés, hogy kik vagyunk, mindig is összekapcsolódott azzal a kérdéssel, hogy mik vagyunk.
A széleskörű interdiszciplináris perspektívát alkalmazva Appiah célba veszi a közhelyeket és a bevett elképzeléseket, amelyek között az identitásról való beszéd oly gyakran megalapozódik. A "kultúra" egy jószág? Ami azt illeti, a kultúra fogalma valóban megmagyaráz-e bármit is? A sokféleség önmagában értéket képvisel? Csak erkölcsi kötelességek léteznek? Túlzásba vitték-e az "emberi jogok" retorikáját? Végül Appiah érvei megnehezítik, hogy a világot a Nyugat és a többi között megosztottnak tekintsük.
A helyiek és a kozmopoliták között.
Mi és ők között. Az eredmény a liberális humanizmus új látásmódja - egy olyané, amely képes befogadni azokat a szeszélyeket és sokféleséget, amelyek emberré tesznek bennünket.
