Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv összetett vitát folytat a fajról és a társadalmi konstrukciókról, amelyben a szerzők, Appiah és Gutmann amellett érvelnek, hogy a faj inkább társadalmi konstrukció, mint biológiai valóság. Míg egyes olvasók meggyőzőnek találták az érveket, mások kritizálták a történelmi alakok hosszas feltárását és a szerzők következtetéseit a faji kérdésekkel és a jóvátétellel kapcsolatban.
Előnyök:Az olvasók érdekesnek és értékesnek találták a könyvet a fajról mint társadalmi konstrukcióról szóló viták miatt, különösen a biológiáról és a genetikáról szóló vitákat értékelték. Néhány recenzens megjegyezte, hogy Appiah gondolatai elgondolkodtatóak, és nagyra értékelte a Gutmann által kínált egyedi nézőpontokat.
Hátrányok:Sok kritikus bírálta a könyvet a túlzott hosszúsága miatt, különösen Appiah fejezetét, amely szerintük sokkal rövidebb is lehetett volna. Néhányan úgy vélték, hogy Gutmann érvei dogmatikusak és árnyalatlanok. Kifogásolták a pontatlanságokat és a történelmi igazságtalanságokkal kapcsolatos alapos kutatás hiányát, különösen az internálótáborokkal kapcsolatban.
(8 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Color Conscious: The Political Morality of Race
Könyv tartalma:
Napjaink Amerikájában a faji igazságosság megvalósításának problémája - akár színvak politikán, akár pozitív diszkrimináción keresztül - inkább hangos szidalmakat vált ki, mint gyümölcsöző tanácskozást. A Color Conscious című könyvben K. Anthony Appiah és Amy Gutmann, két kiváló erkölcsi és politikai filozófus megpróbálja tisztázni a terepet a faj helyének megvitatásához a politikában és az erkölcsi életünkben. Provokatív és éleslátó esszéik a faji igazságosság kérdésének különböző aspektusait tárgyalják.
Együttesen meggyőző választ adnak nemzetünk legaggasztóbb problémájára.
Appiah azzal kezdi, hogy megállapítja a faj fogalmának problematikus természetét. Arra a tudományos konszenzusra támaszkodik, hogy a fajnak nincs törvényes biológiai alapja, feltárja társadalmi kategóriaként való feltalálásának történetét, és bemutatja, hogyan használták a fogalmat az embercsoportok közötti különbségek magyarázatára, tévesen különböző lényegeket tulajdonítva nekik. Appiah amellett érvel, hogy bár a színes bőrű embereknek a rasszizmussal szemben még mindig szükségük lehet arra, hogy a faj zászlaja alatt gyűljenek össze, ugyanakkor gondosan egyensúlyozniuk kell a faji hívószavak és az egyéni identitás számos más dimenziója között.
Végül pedig felveti, hogy ez mit jelenthet a politikai életünkre nézve.
Gutmann a faji igazságtalanságra adott alternatív politikai válaszokat vizsgálja. Azt állítja, hogy az amerikai politika nem lehet igazságos minden polgárral szemben, ha színvak, mert az amerikai társadalom nem színvak. A méltányosság, nem pedig a színvakság az igazságosság egyik alapelve. Az, hogy a politikának adott helyzetekben színtudatosnak, osztálytudatosnak vagy mindkettőnek kell-e lennie, a méltányosság nyitott értékelésétől függ. Az egyetemi felvételi, a vállalati munkaerő-felvétel és a politikai képviselet időszerű kérdéseit vizsgálva Gutmann olyan erkölcsi perspektívát dolgoz ki, amely támogatja az alkotmányos demokrácia iránti elkötelezettséget.
Appiah és Gutmann őszintén és körültekintően ír, sokrétű értelmezéseket mutat be számos ellentmondásos kérdésről. Ahelyett, hogy egyszerű válaszokat adnának bonyolult kérdésekre, mindenféle bőrszínű polgár számára elvi kiindulópontokat kínálnak a faji kérdésekkel kapcsolatos, folyamatban lévő nemzeti vitákhoz.
