Az idő nyila, az idő körforgása: Mítosz és metafora a geológiai idő felfedezésében

Olvasói vélemények

Stephen Jay Gould „Az idő nyila és az idő körforgása” című műve azt a filozófiai kérdést járja körül, hogy a történelem ismétli-e önmagát, vagy egyedi eseményeken keresztül bontakozik ki. A könyv különböző gondolkodók művein keresztül vizsgálja a geológiai idő fejlődését, és árnyaltan mutatja be az idő lineáris és ciklikus szemléletét. Az olvasók nagyra értékelik Gould mély elkötelezettségét a tudománytörténet iránt, lebilincselő történetmesélését és a geológiai fogalmak megértéséhez nyújtott értékes meglátásait.

⬤ Magával ragadó írói stílus, lenyűgöző elbeszélésekkel.
⬤ Az idő és a földtörténet fogalmának provokatív feltárása.
⬤ Jól kutatott és elgondolkodtató gondolatok a geológia kulcsfontosságú történelmi alakjairól.
⬤ Kiegyensúlyozott nézőpontot kínál az idő lineáris és ciklikus értelmezései között.
⬤ Hasznos a diákok és a tudománytörténet iránt érdeklődők számára.

⬤ Kihívást jelenthet a geológiai háttérrel vagy érdeklődéssel nem rendelkező olvasók számára.
⬤ Kevésbé hozzáférhető, mint Gould más művei, például esszégyűjteményei.
⬤ Néhány olvasó száraznak találhatja a tartalmat, vagy túlságosan a szellemtörténetre koncentrál.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Time's Arrow, Time's Cycle: Myth and Metaphor in the Discovery of Geological Time

Könyv tartalma:

Ritkán fordult elő, hogy egy tudós ilyen népszerűségre tett szert pusztán azzal, amit a legjobban csinál, és amit a legjobban élvez. Stephen Jay Gould azonban annyira ért a paleontológiához és az evolúcióelmélethez, és olyannyira ért a briliáns magyarázathoz, hogy életre keltette a port és a halott csontokat, és hatalmas rajongótábort alakított ki e terület látszólagos titkai számára.

Az Idő nyila, az idő körforgásában témája nem más, mint a geológia jeles hozzájárulása az emberi gondolkodáshoz - a "mély idő" felfedezése, a földtörténet óriási kiterjedése, egy olyan ősi történelem, amelyet csak metaforaként tudunk felfogni. Egyetlen fonalat követ három dokumentumon keresztül, amelyek jelzik gondolkodásunkban az évezredekről a milliárdos évekre való átmenetet: Thomas Burnet négykötetes Sacred Theory of the Earth (1680-1690), James Hutton Theory of the Earth (1795) és Charles Lyell Principles of Geology (1830-1833) című háromkötetes művét.

Gould fő témája a metafora szerepe a tudományos elméletek megfogalmazásában és tesztelésében - ebben az esetben a zsidó-keresztény gondolkodás legrégebbi hagyományos dichotómiája által nyújtott felismerés: az idő nyilának irányultsága vagy az idő körforgásának immanenciája. Gould végigköveti ezeket a metaforákat e három nagy dokumentumon keresztül, és bemutatja, hogy ezek hatása - jobban, mint a kőzetek empirikus megfigyelése a terepen - hogyan idézte elő a mélyidő feltételezett felfedezését Hutton és Lyell által. Gould áttöri a földtani tankönyvek hagyományos "kartonpapír" történetét (az igazsághoz való fokozatos, egyre jobb megfigyelések által inspirált menetelés), megmutatva, hogy Burnet, a hagyományos beszámolók gonosztevője racionalista volt (nem teológiai indíttatású csodagyáros), akinek a földtörténet gazdag rekonstrukciója az idő nyilának (elbeszélő történelem) és az idő ciklusának (immanens törvények) szükségességét egyaránt hangsúlyozta, míg Hutton és Lyell, hagyományos hőseink, az idő nyilára való kizárólagos összpontosításukkal tagadták a történelem gazdagságát.