Ontogenezis és filogenezis

Olvasói vélemények

Stephen Jay Gould „Ontogeny and Phylogeny” című könyve mélyrehatóan tárja fel annak az elméletnek a történelmi és filozófiai aspektusait, amely szerint az ontogenezis a filogenezist összefoglalja. Míg sok olvasó nagyra értékeli a könyvben a fejlődésbiológia és az evolúció kapcsolatának éleslátó kezelését, és elismerően nyilatkozik az alapos történelmi kontextusról, mások szerint a könyv szükségtelenül sűrű és kihívásokkal teli, ami a hozzáférhetőségét és elkötelezettségét illetően vegyes reakciókat vált ki.

⬤ Jól magyarázott tudományos fogalmak
⬤ érthető történelmi kontextus
⬤ magával ragadó filozófiai reflexiók
⬤ magas színvonalú kiadvány
⬤ ajánlott a tudománytörténet és a tudományfilozófia iránt érdeklődőknek.

⬤ Nem könnyen hozzáférhető az általános közönség számára
⬤ sűrű és hosszadalmas
⬤ egyes olvasók fárasztónak és túlságosan részletesnek találják
⬤ önigazolónak vagy ítélkezőnek tűnhet
⬤ inkább az eszmetörténetre koncentrál, mint a gyakorlati biológiai példákra.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Ontogeny and Phylogeny

Könyv tartalma:

"Az ontogenezis megismétli a filogenezist" - ez volt Haeckel - rossz - válasza a XIX. századi biológia legbosszantóbb kérdésére: mi a kapcsolat az egyedfejlődés (ontogenezis) és a fajok, illetve törzsek (filogenezis) evolúciója között? Stephen Jay Gould ebben az ötven év óta első nagy könyvében a témában dokumentálja az újraképződés eszméjének történetét a pre-szókratikusoknál való első megjelenésétől a huszadik század eleji bukásáig.

Gould úr a rekapitulációt mint olyan eszmét tárja fel, amely a politikusokat és a teológusokat éppúgy foglalkoztatta, mint a tudósokat. Megmutatja, hogy Haeckel hipotézise - miszerint a kopoltyúnyílással rendelkező emberi magzatok szó szerint apró halak, vízben lélegző őseik pontos mása - olyan hatást gyakorolt, amely a biológián túl az oktatásra, a kriminológiára, a pszichoanalízisre (Freud és Jung hívő rekapituláció-pártiak voltak) és a rasszizmusra is kiterjedt. Gould szerint a rekapituláció elmélete végül nem az ellentétes adatok súlya miatt omlott össze, hanem azért, mert a mendeli genetika térhódítása tarthatatlanná tette.

A modern fogalmakra áttérve Gould bemutatja, hogy bár az ontogenezis és a filogenezis közötti párhuzamosság egész témája kegyvesztetté vált, még mindig az evolúcióbiológia egyik nagy témája. A heterokrónia - a fejlődés időzítésében bekövetkező változások, amelyek párhuzamot vonnak az ontogenezis és a filogenezis között - kulcsfontosságúnak bizonyul a génszabályozás megértéséhez, ami a molekuláris és az evolúcióbiológia közötti közeledés kulcsa. Gould amellett érvel, hogy a heterokrónia elsődleges evolúciós értéke a lassú vagy gyors érés azonnali ökológiai előnyeiben rejlik, nem pedig a hosszú távú alakváltozásokban, ahogyan azt minden korábbi elmélet hirdette.

A neotónia - a rekapituláció ellentéte - az emberi evolúció legfontosabb meghatározó tényezőjének bizonyul. Úgy fejlődtünk, hogy megtartottuk őseink fiatalkori jellegzetességeit, és ezáltal értük el mind a viselkedésbeli rugalmasságot, mind a jellegzetes morfológiánkat (például a nagy agyakat a gyors magzati növekedési ütem tartós megtartásával).

Gould arra a következtetésre jut, hogy "lehet, hogy nincs semmi új a nap alatt, de a réginek a komplex rendszereken belüli permutációja csodákra képes. Biológusokként közvetlenül olyan anyagi komplexitással foglalkozunk, amely korlátlan potenciállal ruházza fel a mögöttes folyamatok egyszerű, folyamatos változásait. Ez a tudományunk legfőbb öröme.".