Értékelés:
Összességében a könyv dicséretet kap Corneille művének magával ragadó adaptációjáért, különösen humoráért és ügyes szójátékáért. Egyes olvasók azonban úgy érzik, hogy a rímekből álló fordítás veszélyezteti az eredeti jelentést, és Matamore karakterét is kritizálják, mert ismétlődik.
Előnyök:⬤ Richard Wilbur briliáns adaptációja
⬤ érdekes humor
⬤ okos szóhasználat és szellemesség
⬤ a valóság és illúzió, valamint a színház és a valódi élet magával ragadó témái
⬤ érdemes a produkcióra.
⬤ A rímek erőltetése megváltoztatja az eredeti francia szöveg jelentését
⬤ néhány fordítás előnyösebb lehet
⬤ Matamore karakterét ismétlődőnek tartják.
(4 olvasói vélemény alapján)
The Theatre of Illusion
Pierre Corneille Az illúzió színháza eredeti dedikációjában „különös szörnyetegnek” nevezte a darabot. Az öt felvonást először komédiának, később „szeszélynek” és „extravagáns apróságnak” nevezte. Az 1635-ben írt és 1636-ban színpadra állított darab a következő háromszáz évre eltűnt a színpadról, hogy aztán 1937-ben Louis Jouvet és a Comedie Francaise újból felelevenítse. Azóta széles körben úgy tartják, Virginia Scott szavaival élve, hogy „Corneille barokk remekműve”.
Ma a szellemesség és a dráma e briliáns darabja az egyik legkiválóbb amerikai költő és francia fordító, Richard Wilbur új fordításában olvasható. Wilbur, akit Moliere és Racine darabjainak fordításaiért széles körben dicsérnek, most költői kegyét e műre fordítja, amely ugyanúgy az emberi komikum és az élet varázsának ünnepe, mint Corneille írása idején.
„.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)