Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák dicsérik a „The Interface Effect”-et elemzési mélysége, módszertani szigora és a kortárs digitális tanulmányok szempontjából való relevanciája miatt. Néhány olvasó azonban úgy találja, hogy a könyv összetett és helyenként összefüggéstelen, és bizonyos területeken mélyebb elemzésre lenne szükség. A könyv ajánlott a technológiát és a kommunikációt tanulmányozók számára, de kihívást jelenthet a kezdők vagy a modern médiával nem foglalkozók számára.
Előnyök:⬤ Analitikusan sűrű és mélyreható
⬤ naprakész betekintés a digitális médiába
⬤ az emberi kommunikáció komplexitásával foglalkozik
⬤ kifinomult médiaelméleti ismereteket nyújt
⬤ megközelíthető a hallgatók számára
⬤ gazdag módszertani vita
⬤ a kortárs digitális kultúratudományok számára nélkülözhetetlen olvasmány.
Hátrányok:⬤ Egyes olvasók számára túlságosan összetett lehet
⬤ a részek mélyebb elemzéséből profitálhatna
⬤ nem mindig világos vagy nem mindig koherens az egyes gondolatok között
⬤ száraznak és nagyon tudományosnak tűnhet
⬤ bizonyos szintű előismereteket feltételez
⬤ nem feltétlenül foglalkozik megfelelően a technológiához való hozzáféréssel.
(7 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Interface Effect
Könyv tartalma:
Az interfészek visszatértek, vagy talán sosem mentek el. A Phaidroszból ismert szókratészi gondolat, miszerint a kommunikáció a másik lelkére való közvetlen írás folyamata, ismét a kultúráról és a médiáról szóló mai viták középpontjába került. A nyugati gondolkodás ugyanis a médiát régóta úgy értelmezi, mint kétféle interfész közötti nagyszerű választást. Az optimista utat követve a média zökkenőmentesen összekapcsolja az ént és a másikat egy átlátható és közvetlen kapcsolatban. A pesszimista utat követve azonban a média akadályozza a közvetlen közösséget, félreértéssé és ellentmondássá bomlasztva az ént és a másikat. Más szóval, a média kapcsolódási pontjai vagy világosak vagy bonyolultak, vagy szépek vagy csalókák, vagy már ismertek, vagy végtelenül értelmezhetőek.
Galloway felismeri mindkét út korlátait, és egy alternatív irányt jelöl ki, azáltal, hogy az interfészt az esztétikai tevékenység autonóm zónájának tekinti, amelyet saját logikája és saját céljai vezérelnek: az interfész-hatás. Ahelyett, hogy a jól működő, felhasználóbarát interfészeket dicsérné, vagy a rosszul működőket ostorozná, ez a könyv az összes interfész működésképtelenségét vizsgálja, az ablakoktól és ajtóktól a képernyőkig és billentyűzetekig. Allegorikusan szemlélve az ilyen küszöbök nem annyira saját működésük történetét mesélik el, hanem a társadalmi és politikai élet területére hívják fel a figyelmet, és ezzel olyan kérdést tesznek fel, amelyre az interfészek politikai értelmezése az egyetlen koherens válasz.
A filozófiára és a kultúraelméletre alapozva, valamint a videojátékok, a szoftverek, a televízió, a festészet és más képek közeli olvasatától vezérelve Galloway a digitális kultúra logikáját annak legemblematikusabb és mindenütt jelenlévő megnyilvánulásának - az interfésznek - az elemzésén keresztül igyekszik megmagyarázni.
