Olvasói vélemények
Összegzés:Clifford Geertz „Harcos szentek és istenkirályok” című könyve összehasonlító tanulmányt nyújt a marokkói és indonéziai iszlám gyakorlatokról. Tárgyalja a vallás tudományos tanulmányozásának kihívásait, és hangsúlyozza a két kulturálisan eltérő régió iszlám hagyományai közötti különbségeket és kapcsolatokat. Bár a könyvet dicsérik meglátásaiért és ékesszóló írásmódjáért, egyes kritikusok szerint az empirikus adatok tekintetében nem elég mélyreható, és azt állítják, hogy inkább hajlik a filozófiai kommentárok, mint a szilárd antropológia felé.
Előnyök:⬤ Ékesszóló és közérthető írásmód.
⬤ Elgondolkodtató összehasonlítások az iszlám gyakorlatáról két nagyon különböző kultúrában.
⬤ Értékes betekintést nyújt a vallás természetébe és szociokulturális vonatkozásaiba.
⬤ Rövid és lebilincselő olvasmány, amely alkalmi olvasók és tudósok számára egyaránt alkalmas.
⬤ Az iszlám identitás és spiritualitás összetett kérdéseivel foglalkozik.
Hátrányok:⬤ Inkább az összehasonlító vallástudományra, mint a tiszta antropológiára összpontosít.
⬤ Hiányoznak az alapos empirikus adatok, és néha túlságosan optimista következtetéseket von le.
⬤ Filozófiai vitákat tartalmaz, amelyek beárnyékolhatják az összehasonlító elemzést.
⬤ Egyes olvasók túlságosan elvontnak vagy kevéssé konkrétnak találhatják.
⬤ Néhány felhasználó a könyv fizikai állapotával kapcsolatos problémákról számolt be.
(7 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Islam Observed: Religious Development in Morocco and Indonesia
Könyv tartalma:
„Négy rövid fejezetben - írja Clifford Geertz az előszavában - megkíséreltem egyrészt a vallás összehasonlító elemzésének általános kereteit lefektetni, másrészt alkalmazni azt egy állítólag egyetlen hitvallás, az iszlám fejlődésének tanulmányozására két meglehetősen ellentétes civilizációban, az indonéz és a marokkói civilizációban.”.
Geertz úr a probléma fogalmi felvázolásával és a két ország áttekintésével kezdi érvelését. Ezután nyomon követi klasszikus vallási stílusaik fejlődését, amelyek eltérő környezetük és egyedi történelmük miatt feltűnően eltérő spirituális klímát eredményeztek.
Így Marokkóban az iszlám életfelfogás aktivizmust, moralizmust és intenzív individualizmust jelentett, míg Indonéziában ugyanez a felfogás az esztétikát, a befelé fordulást és a személyiség radikális feloldódását hangsúlyozta. Ezen érdekes fejlemények jelentőségének felmérése érdekében Geertz úr egy sor elméleti megfigyelést fogalmaz meg a vallás társadalmi szerepére vonatkozóan.
