Az ő nyomában: Anyám, Nancy Dickerson, a tévéhíradók első női sztárja

Olvasói vélemények

A John Dickerson által írt On Her Trail egy életrajzi memoár, amely Nancy Dickerson, egy úttörő női újságíró életét tárja fel fia szemszögéből. A könyv történelmi kontextussal átszőtt, mélyen személyes elbeszélést kínál, amely egyszerre öleli fel Nancy úttörő karrierjét és John elmélkedését a két anya és fia közötti összetett kapcsolatról. Míg sok kritikus dicsérte az érzelmi mélységet és a történetmesélést, néhányan kritizálták az írásmódot és a hangnemet.

A könyv jól megírt és magával ragadó, sok kritikus kiemelte az érzelmi mélységet és az anya-fiú kapcsolat árnyalt ábrázolását. A könyv a nők médiában betöltött szerepével kapcsolatban tanulságos történelmi kontextust nyújt, és kiemeli Nancy Dickerson úttörő újságíróként végzett jelentős munkásságát. Az olvasók nagyra értékelték John Dickerson képességét, hogy őszintén megvizsgálja édesanyja szakmai eredményeit és személyes dinamikájukat is, és ezzel egy olyan lenyűgöző elbeszélést hoz létre, amely visszhangra talál.

Néhány olvasó kevésbé találta vonzónak a szerző írói stílusát, és úgy érezte, hogy időnként neheztelést táplál édesanyja iránt, ami ronthatott az általános elbeszélésen. Kritika érte továbbá bizonyos ténybeli pontatlanságokat és az édesanyjával való kapcsolatát érintő ismétlődő témákat. Ezenkívül az egyik kritikus megemlítette a könyv fizikai kötésével kapcsolatos negatív tapasztalatait.

(56 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

On Her Trail: My Mother, Nancy Dickerson, TV News' First Woman Star

Könyv tartalma:

Barbara Walters és Katie Couric előtt ott volt Nancy Dickerson A washingtoni televíziós híradó első női tagjaként Nancy volt az egyetlen nő, aki a hatvanas évek legikonikusabb eseményeiről tudósított. Ő volt az első riporter, aki Kennedy elnökkel beszélt a beiktatását követően, és ott volt a plázában Martin Luther King Jr. mellett a washingtoni felvonuláson; a Kennedy-gyilkosságot követő este együtt vacsorázott LBJ-vel, és késő este Nixon elnök is felhívta. Ambiciózus, szép és okos, szenátorokkal és kongresszusi képviselőkkel járt, és tanácsokat és elismeréseket kapott Edward R. Murrow-tól. Johnson elnök egyik kedvenc riportere volt, és gyakran üdvözölte őt a kamerák előtt a jól ismert Hello, Nancy-vel. A hatvanas években Nancy és férje, Wyatt Dickerson Washington aranypárja volt, és a főváros hatalmi emberei áhítoztak a Potomac-parti birtokukon tartott elegáns vacsorákra szóló meghívásokra.

A Nancy hírnevének árnyékában felnövő John Dickerson ritkán látta az édesanyját. Ez az őszinte emlékirat - részben visszaemlékezés, részben felfedezés - egy szabados gyermekkorról szól, amelyben Nancy Dickerson ritkán volt a közelben, kivéve, ha John bajba került, vagy ha éppen az elnöknek rendezett partit, és Johnt utasították, hogy ellenőrizze a kabátokat. Mire John elég idős lett ahhoz, hogy tudja, mi a hír, az anyja már nem volt az országos reflektorfényben, és nem is értette, miért kellene. Úgy gondolta, hogy hazug és álnok. Amikor tizennégy éves volt, a szülei elváltak, és ő az apjához költözött.

Felnőttként John Washingtonban találta magát, ahol újságíróként tudósított az anyja régi ügyeiről. Az anya és fia között régóta halogatott kapcsolat kezdődött, amelyet Nancy 1997-ben bekövetkezett halála szakított meg. Naplóiban, leveleiben és megsárgult újságkivágásaiban John felfedezte azt a nőt, akit sosem ismert - a televíziózás történetének egy ikonját, akinek teljesítménye annak a könyörtelen elszántságnak volt köszönhető, hogy újra feltalálta magát és kitűnően teljesített. Az Ő nyomában lenyűgöző képet nyújt a televíziózás kezdeti korszakáról és a washingtoni társadalom legmagasabbrendűbb korszakáról, és egy fiú őszinte és ironikus keresését mutatja be az anya után, akit csodálni és szeretni kezdett.