Olvasói vélemények
Összegzés:Az Oatman családról szóló könyvről szóló kritikák a történelmi tényeket és a lebilincselő történetmesélést ötvöző, összetett elbeszélést ismertetik. Az olvasók értékelik az aprólékos kutatást és a kiegyensúlyozott nézőpontokat az Oatman-mészárlással kapcsolatban, ugyanakkor kiemelik a hangnem és a tempó némi következetlenségét is. Összességében a nyugati történelmi irodalom hiteles és jelentős kiegészítőjének tekintik.
Előnyök:⬤ Kivételes dokumentáció és kutatás, beleértve az alapos lábjegyzeteket és bibliográfiát.
⬤ Lenyűgöző történetmesélés, amely hatékonyan ötvözi a történelmet az elbeszéléssel.
⬤ Az amerikai indiánok nézőpontjának méltányos kezelése.
⬤ Árnyalt szemléletet nyújt, amely korrigálja a zabmán történet újbóli elmesélésének régebbi előítéleteit.
⬤ Az eseményeket körülvevő kulturális és vallási kontextus lebilincselő feltárása.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó ellentmondásosnak találta a következtetést, amely a körülmények helyett a vádakra összpontosít.
⬤ Bár sűrűn tartalmaz információkat, néhányan lassúnak találták, és hiányolták a lebilincselő elbeszélői energiát.
⬤ Néha túl sokat foglalkozik a tényszerűséggel, nem pedig az érzelmi elkötelezettséggel.
⬤ Mások úgy érezték, hogy túlságosan politikailag korrekt vagy napirenden alapuló értelmezéseket tartalmaz.
(60 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Oatman Massacre: A Tale of Desert Captivity and Survival
Könyv tartalma:
Az oatmani mészárlás a délnyugat történelmének leghíresebb és legdrámaibb fogságtörténetei közé tartozik. Ebben a lebilincselő beszámolóban Brian McGinty a tragédia hátterét, alakulását és utóhatásait tárja fel.
Roys Oatman, egy disszidens mormon, kilencfős családját és néhány másik családot vezetett Illinois-i otthonából nyugatra, mert hitt egy jóslatnak, miszerint a Gila és a Colorado folyók összefolyásánál megtalálják a termékeny „Bashan földjét”. 1851. február 18-án egy délnyugati indiáncsapat megtámadta a családot a Gila folyóra néző sziklán, a mai Arizona területén. A család három tagja kivételével mindannyian meghaltak. A támadók foglyul ejtették a tizenhárom éves Olive-ot és a nyolcéves Mary Annt, sebesült tizennégy éves bátyjukat, Lorenzót pedig holtan hagyták.
Bár Mary Ann nem élte túl, Olive megmenekült, és Fort Yumában újraegyesült testvérével.
Amikor Olive 1857-ben visszatért a fehér társadalomba, Royal B. Stratton könyvet adott ki, amely szenzációként írta le a történetet, Olive pedig maga is előadókörútra indult, ahol beszámolt élményeiről, és mohave álltetoválásaival izgatta a közönséget.
Megszabadítva a legendás történetet az indiánellenes előítéletektől, és megkérdőjelezve azt a történelmi elképzelést, hogy az Oatmanok támadói apacsok voltak, McGinty feltárja, hogy Mary Ann és Olive milyen mértékben alkalmazkodott a mohávok közötti élethez, és bemutatja, hogy Olive nyolc éven át turnézott és beszélt a megpróbáltatásairól.
