Értékelés:
A könyv Daniel Defoe elbeszélésében érdekes és gyakran humoros módon mutatja be az ördög szerepét és megítélését a történelem során. Míg sok olvasó tanulságosnak és élvezetesnek találta, értékelve a történelmi perspektívát és a komikus stílust, mások kritizálták, hogy unalmas vagy rosszul megírt.
Előnyök:** Nagyszerű komikus stílus, különösen Milton „Elveszett Paradicsom”-jának kritikájában. ** Éleslátó perspektívákat kínál az ördögről és az emberi létezésről. ** Vitára és elmélkedésre ösztönzi az olvasókat. ** Könnyen érthető és hozzáférhető a modern közönség számára. ** Érdekes történelmi információkat és elgondolkodtató megállapításokat tartalmaz.
Hátrányok:** Egyesek unalmasnak és kevéssé lebilincselőnek ítélték. ** A tényszerűség és a mélység kritikája, felületesnek vagy szofisztikáltnak minősítették. ** Nem minden olvasó találta összeegyeztethetőnek a saját hitével, különösen a keresztény eszmékkel kapcsolatban. ** Néhány kritikusnak nehézséget okozott az érdeklődés fenntartása az olvasás során. ** Néhány passzust elavultnak vagy a modern nézetekkel nem összeegyeztethetőnek tartottak.
(29 olvasói vélemény alapján)
The History of the Devil
Daniel Defoe (1659 körül - 1731. április 24.), született Daniel Foe, angol író, újságíró és pamfletista, aki Robinson Crusoe című regényével szerzett maradandó hírnevet. Defoe a regény egyik legkorábbi képviselője, mivel segített népszerűsíteni a regényformát Nagy-Britanniában, sőt egyesek az angol regény egyik alapítójaként emlegetik. Termékeny és sokoldalú író volt, több mint ötszáz könyvet, röpiratot és folyóiratot írt különböző témákról (többek között politikáról, bűnözésről, vallásról, házasságról, pszichológiáról és természetfelettiről). A gazdasági újságírás úttörője is volt.
Defoe írói munkásságának terjedelme és részletei az 1714-es tory bukástól a Robinson Crusoe 1719-es megjelenéséig tartó időszakban széles körben vitatottak. Defoe a Harley tory minisztériumában (1710-14) betöltött szerepének védelmében írt önbosszúálló Appeal to Honour and Justice (1715) című írásában (Felhívás a becsülethez és az igazságossághoz) kommentálja azt a tendenciát, hogy szerző nélküli traktátusokat tulajdonítanak neki. Egyéb művei, amelyekről úgy gondolják, hogy megelőlegezik regényírói pályafutását, többek között a következők: The Family Instructor (1715), egy rendkívül sikeres magatartási kézikönyv a vallási kötelességekről; Minutes of the Negotiations of Monsr. Mesnager (1717), amelyben Nicolas Mesnagert, az utrechti békeszerződést (1713) tárgyaló francia meghatalmazottat személyesíti meg; és A török kém által írt levelek folytatása (1718), az európai politikáról és vallásról szóló szatíra, amelyet állítólag egy párizsi muszlim írt.
1719 és 1724 között Defoe kiadta azokat a regényeit, amelyekről ma már híres (lásd alább). Élete utolsó évtizedében magatartási kézikönyveket is írt, köztük a Religious Courtship (1722), a The Complete English Tradesman (1726) és a The New Family Instructor (1727) című műveket. Számos könyvet publikált, amelyekben a társadalmi rend összeomlását kárhoztatta, mint például a The Great Law of Subordination Considered (1724) és a Everybody's Business is Nobody's Business (1725), valamint természetfeletti témájú műveket, mint a The Political History of the Devil (1726), A System of Magick (1726) és An Essay on the History and Reality of Apparitions (1727). A külföldi utazásokról és kereskedelemről szóló művei közé tartozik az A General History of Discoveries and Improvements (1727) és az Atlas Maritimus and Commercialis (1728). A regények mellett talán legnagyobb teljesítménye az A tour thro' the Whole Island of Great Britain (1724-27) című magisztrális műve, amely az ipari forradalom előestéjén a brit kereskedelem panorámaszerű áttekintését nyújtotta.
Daniel Defoe 1731. április 24-én halt meg, valószínűleg hitelezői elől bujkálva. A londoni Bunhill Fieldsben temették el, ahol sírja ma is látogatható. Daniel Defoe életében legalább 198 különböző írói álnevet használt. (wikipedia.org)
