Roxana: A szerencsés úrnő

Olvasói vélemények

Daniel Defoe „Roxana” című könyve egy nő összetett életét mutatja be, aki a 18. századi szegénység és a társadalmi elvárások között lavírozik. Az erény, az erkölcs és a kétségbeesés következményeinek témáit járja körül. Míg egyes olvasók értékelik a történelmi perspektívát és a karakterek mélységét, mások kihívásnak találják az írásmódot és eseménytelennek az elbeszélést.

⬤ Érdekes témák és Roxana összetett jellemfejlődése.
⬤ Történelmi perspektívát nyújt a 18. századi nők életéről.
⬤ Az erkölcs és a szegénység következményeinek lebilincselő feltárása.
⬤ Kiváló szolgáltatás és elérhetőség a klasszikus irodalmat kereső olvasók számára.

⬤ Az írásmód nehézkes és nehézkes, ami egyesek számára nehezen olvashatóvá teszi a könyvet.
⬤ Néhány olvasó lassúnak és időnként fárasztónak találja a cselekményt.
⬤ Hiányozhat a főhősnő iránti szimpátia a döntései miatt.
⬤ A digitális verziókban előfordulhatnak formázási problémák, például helytelen oldalszámok.

(37 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Roxana: The Fortunate Mistress

Könyv tartalma:

Roxana: Roxana: A szerencsés úrnő (teljes cím: The Fortunate Mistress): The Fortunate Mistress: A Lady Roxana néven ismert személy, II. Károly király idejében) Daniel Defoe 1724-ben megjelent regénye.

A regény a tizennyolcadik századi nők saját birtoklásának lehetőségét vizsgálja a patriarchális társadalom ellenére, mint Roxana híres állítása, miszerint "a házassági szerződés... nem más, mint a szabadság, a birtok, a hatalom és minden más átadása a férfinak". A regény továbbá felhívja a figyelmet a szexuális szabadság és az anyaságtól való szabadság összeegyeztethetetlenségére: Roxana többször is teherbe esik szexuális kizsákmányolásai miatt, és az egyik gyermeke, Susan az, aki évekkel később, a regény vége felé visszatér, hogy leleplezze őt, ami hozzájárul külföldi meneküléséhez, az azt követő vagyonvesztéshez és (kétértelmű) bűnbánatához.

Roxana karakterét protofeministának lehet nevezni, mivel a prostitúciót saját szabadsága érdekében végzi, de még mielőtt a feminista ideológia teljesen kialakult volna (bár Defoe a nő radikalizmusát is aláássa). A könyv a restaurációs udvar és a polgárság értékrendjének összeütközését is feltárja.

Roxana az igazság és a csalás kérdéseit is tárgyalja. Mivel a szöveg egyes szám első személyű elbeszélés, és úgy íródott, hogy egy nő valódi, első kézből származó beszámolóját szimulálja, először is felmerül a szubjektivitás kérdése, de a mögöttes hazugság is, ami a szöveg valódiságát illeti. Az olvasó csak Roxanában bízhat, hogy igazat mond, de mivel a könyvben gyakran hazudik a többi szereplőnek, sőt még saját magának is, nem megbízható elbeszélő. Ráadásul az egész jellemének felépítése hazugságokra és álcázásokra épül. Nevét, illetve neveit a regény végéig nem említik, így még személyazonosságának legalapvetőbb aspektusa - a neve - is rejtély marad a regény nagy részében. És az a név, amely a legtöbbet kapcsolódik hozzá: Roxana, egy hazugságon és egy álruhán, nevezetesen a török ruhán alapul.

A névtelenül kiadott és 1775-ig Defoe-nak tulajdonított Roxana ennek ellenére népszerű sláger volt a tizennyolcadik században, és gyakran nyomtatták újra a kor ízlésének megfelelően módosított változatban: így az 1775-ös kiadás, amely az Új Roxana címet viselte, a kor ízlésének megfelelően szentimentalizálódott. Csak fokozatosan, a 19. századtól kezdve kezdték komoly irodalomként kezelni a regényt: Ethel Wilson egyike volt azoknak a 20. századi szerzőknek, akikre később hatással volt a regény tárgyilagossága és sallangmentessége. (wikipedia.org)