Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv esszék gyűjteménye, amely különböző ókori birodalmak és államalakulási dinamikájuk tudományos vizsgálatát nyújtja. Betekintést nyújt a birodalomépítés történelmi perspektíváiba, így hasznos forrás a téma iránt érdeklődők számára, bár összetettsége kihívást jelenthet egyes olvasók számára.
Előnyök:⬤ Az ókori birodalmakról szóló esszék tudományos és változatos gyűjteményét nyújtja.
⬤ Jól megírt és érdekes esszék, amelyek értékes betekintést nyújtanak a különböző államok természetébe és szerveződésébe.
⬤ Az elméleti viták elgondolkodtatóak, különösen a birodalom és az államalakulás fogalmait illetően.
⬤ Különböző megközelítéseket tartalmaz, a politikai gazdaságtantól a társadalmi imperatívuszokig.
⬤ Magával ragadó azon olvasók számára, akik többet keresnek a történelem elbeszélő beszámolóinál.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó számára nehezen követhetőnek tűnhet a tartalom, különösen egyes szakkifejezéseket használó esszék esetében.
⬤ A különböző elméleti perspektívák közötti több vita iránti igényt jegyzik.
⬤ Az egyes államok „birodalomként” való említése zavaró lehet, vagy pontatlannak tűnhet.
⬤ A reproduktív versenyről szóló utolsó esszé túlságosan leegyszerűsítőnek tűnhet.
(6 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Dynamics of Ancient Empires: State Power from Assyria to Byzantium
Könyv tartalma:
Az etnikai, nyelvi és vallási határokat átlépve a korai birodalmak a világtörténelem több ezer éves történetét alakították. A birodalom globális jelentősége ellenére az egyes eseteket gyakran elszigetelten tanulmányozzák. Ez a sorozat az európai gyarmati terjeszkedés előtti birodalmi államalakulások kultúrák közötti, összehasonlító és transzdiszciplináris perspektíváinak előmozdításával igyekszik megváltoztatni a vita feltételeit.
A világ első ismert birodalmai a Földközi-tenger keleti partjai és a Perzsa-öböl közötti Mezopotámiában alakultak ki, i. e. 2350 körül. A következő 2500 évben a birodalmak folyamatosan növekedtek, és az emberiség egyre nagyobb része került egyre kevesebb állam ellenőrzése alá. Kétezer évvel ezelőtt mindössze négy nagyhatalom - a római, a parthus, a kusán és a han birodalom - uralta a Föld teljes lakosságának talán kétharmadát. A birodalmaknak a civilizáció korai történetében betöltött kiemelkedő szerepe ellenére mégis meglepően kevés kísérlet történt az ókori birodalmak dinamikájának tanulmányozására a nyugati Óvilágban összehasonlítva. Az ilyen nagyszabású összehasonlítások népszerűek voltak a tizennyolcadik században, de a tudósoknak akkoriban csak a görög és latin irodalom és a héber Biblia állt rendelkezésükre bizonyítékként, és szükségszerűen más, korlátozottabb fogalmakkal fogalmazták meg a problémát. A közel-keleti szövegek és nyelvük ismerete csak a későbbi tizenkilencedik században jelentek meg nagy mennyiségben. Sem Karl Marx, sem pedig.
Max Weber sokat tudott hasznosítani ebből az anyagból, és csak az 1920-as években állt rendelkezésre elegendő régészeti adat ahhoz, hogy a korai európai és nyugat-ázsiai történelem szintézisét lehetővé tegye. Az empirikus ismeretek gyarapodásának egyik következménye azonban az volt, hogy a huszadik századi tudósok általában szűkebben határozták meg szakterületük diszciplináris és földrajzi határait, mint felvilágosodás kori elődeik tették, és ódzkodtak a nagy kérdésektől és a kultúrák közötti összehasonlításoktól. Ennek eredményeként a görög és római birodalmakat nagyrészt a közel-keleti birodalmaktól elszigetelten tanulmányozták. Ez a kötet ezeket a hiányosságokat hivatott orvosolni, és a tudományági határokat átlépő párbeszédre ösztönözni azáltal, hogy megvizsgálja az egymást követő és részben átfedő birodalmi államok alapvető jellemzőit, amelyek az i. e. és i. sz. első évezredben a Közel-Kelet és a Földközi-tenger nagy részét uralták.
A birodalmi államalakulás mechanizmusairól szóló legújabb gondolatok jelentős bevezető tárgyalása vezeti be az újonnan megrendelt öt esettanulmányt, amelyek az újasszír, a perzsa akhaemeniida, az athéni, a római és a bizánci birodalomról szólnak. Az utolsó fejezet az evolúciós pszichológia eredményeire támaszkodik, hogy a világ minden tájáról származó történelmi rendszerek széles skáláján a birodalmi rablás és kizsákmányolás végső ok-okozati összefüggéseit jobban megértsük. A szerzők között van John Haldon, Jack Goldstone, Peter Bedford, Josef Wiesehofer, Ian Morris, Walter Scheidel és Keith Hopkins, akinek a római politikai gazdaságtanról szóló esszéje közvetlenül 2004-ben bekövetkezett halála előtt készült el.
