Olvasói vélemények
Összegzés:William Miller „Az undor anatómiája” című könyve az undor érzésének mélyreható és sokrétű feltárását nyújtja, különböző területek - többek között az irodalom, a pszichológia és a szociológia - meglátásait ötvözve. Az olvasók nagyra értékelik az undor kreatív és kifinomult kezelését, annak ellenére, hogy bizonyos területeken kritikák érik a mélységét.
Előnyök:⬤ Az undor mélyreható és magával ragadó elemzése, amely különböző tudományágakat foglal magába.
⬤ Kreativitás és eredetiség a megközelítésben, elkerülve a túlságosan szenzációhajhász kezelést.
⬤ Hozzáférhető, mégis tudományos prózája, amely széles közönséghez szól.
⬤ Értékes betekintést nyújt az emberi érzelmekbe és viselkedésbe, és az olvasót saját attitűdjeinek átgondolására készteti.
⬤ Jól megírt, és jól mutatja be az undorreakció összetettségét.
Hátrányok:⬤ Egyes fejezetek nehézkesnek tűnnek, míg másokból hiányzik a mélység.
⬤ Néhol lassú tempójú lehet, különösen a kezdeti fejezetekben.
⬤ Korlátozottan foglalkozik bizonyos kulcsfontosságú témákkal, például az erkölcsfilozófiával és a becsületkultúrákkal.
⬤ Elsősorban filozófiai, nem pedig empirikus, kevésbé összpontosít a kortárs pszichológiai kutatásokra.
(14 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Anatomy of Disgust
Könyv tartalma:
William Miller csábító utazásra indul az undor világába, megmutatva, hogyan hoz rendet és értelmet az életünkbe, még akkor is, ha elborzaszt és felháborít minket. Az énről alkotott elképzelésünk, amely szorosan függ a testünk váladékaira és váladékaira adott válaszainktól, függ tőle. A kulturális identitások gyakran folyamodnak a határokat rendfenntartó erejéhez. A szerelem a legyőzésétől függ, míg a szex öröme nagyrészt az undorító tilalmak izgató megsértéséből fakad. Képzeljük el az esztétikát az ízléstelenségtől és a közönségességtől való undor nélkül.
Képzeljük el az erkölcsöt a gonoszságtól, képmutatástól, ostobaságtól és kegyetlenségtől való undor nélkül.
Miller részletezi az alapvető életfolyamatokhoz - evés, kiválasztás, paráználkodás, bomlás és halál - való szorongó viszonyunkat. Az undor azonban túlmutat a húson, hogy a nagyobb társadalmi rendet elevenítse meg azzal az idiómával, amelyet a húsos testiség látványából, szagából, ízéből, érzéséből és hangjából merít. Miller szerint az undor és a megvetés döntő politikai szerepet játszik a társadalmi hierarchia megteremtésében és fenntartásában. A demokrácia kevésbé függ a személyek tiszteletétől, mint a megvetés egyenlő elosztásától. Az undor azonban veszélyes megosztottságot jelez. A magasaknak az a meggyőződése, hogy az alacsonyaknak valójában büdös a szaguk, vagy hogy ők a szennyezés forrásai, komolyan veszélyezteti a demokráciát.
Miller szerint az undor mélyen az élettel szembeni ambivalenciánkban gyökerezik: nyugtalanít bennünket, hogy a tisztességes olyan törékeny, olyan könnyen mocskossá válik, és hogy a mocskos bizonyos fényszögekben többnek tűnhet, mint a múló tisztességes. Amikor undorodunk, megpróbálunk határokat szabni, sakkban tartani a káoszt. Természetesen kudarcot vallunk. De, mint Miller rámutat, kudarcunk aligha ad okot a kétségbeesésre, hiszen az undor is segít megeleveníteni a világot, és veszélyes, varázslatos és izgalmas hellyé tenni.
