Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
The Last Landscape
Könyv tartalma:
Egy régi tanya megmaradt sarka, amelyet a fejlesztők nem foglaltak le. A patak beszorul a lakótelepek közé.
Elhagyott vasútvonalak. Az erdősáv egy kibővített országút mentén. Ezek az előőrsei annak, ami egykor az erdők és tanyák nagyobb mintázata volt, az „utolsó táj”.
William H. Whyte szerint a nagyvárosi területek problémáinak megoldása nem a területeken kívül, hanem azokon belül történik.
A következmények nélküli, féktelen terjeszkedés kora lejárt, de ahol pazarlás és elhanyagolás van, ott lehetőség is van. Városaink és külvárosaink nem zsúfoltak; csak úgy néznek ki. Valójában rengeteg lehetőség van arra, hogy ezt a meglévő teret a közösség javára használjuk, és Az utolsó táj gyakorlatias és időtálló keretet nyújt ahhoz, hogy tájékozott döntéseket hozzunk a felhasználásról.
A New York Times 1968-as megjelenésekor „a legjobb tanulmánynak nevezte a szabad területek problémáiról”, Az utolsó táj számos sarkalatos gondolatot vezetett be a területvédelembe, és mindannyiunkat arra ösztönzött, hogy jobban hasznosítsuk a külvárosi terjeszkedés közepette megmaradt földterületeket. Whyte úttörő munkája a szolgalmi jogokkal kapcsolatban számos államban jelentős szabad területekre vonatkozó törvények elfogadásához vezetett, és a zöldterületek használata és összekapcsolása mellett szóló érvei - legyenek azok bármilyen kicsik is - olyan ajánlások, amelyek ma aktuálisabbak, mint valaha.
