Olvasói vélemények
Összegzés:Jude Nutter „Bárcsak olyan szívem lenne, mint a tiéd, Walt Whitman” című verseskötetét megrendítő, humanista témái miatt ünneplik, különös tekintettel a háborúellenes érzelmekre. A versek intim képeket ötvöznek a háború és az emberiség tágabb témáival, így egyszerre átélhetővé és mélyrehatóvá válnak. A kritikusok elismerően nyilatkoznak egyedi hangjáról és az emberi állapotról alkotott éleslátó szemléletéről.
Előnyök:⬤ Megrendítő és lenyűgöző háborúellenes költészet.
⬤ Egyedülálló és érzékeny nézőpont az emberi állapotról.
⬤ Lírai és szuggesztív nyelvezet.
⬤ Sikeresen ötvözi az intimitást az átfogó témákkal.
⬤ Erőteljes reflexiók a szerelemről, a veszteségről és a természetről.
⬤ Erős érzelmi hatást és maradandó benyomást kelt.
Hátrányok:⬤ Néhány költemény nem kifejezetten háborúellenes, ami összezavarhatja a célzott témát kereső olvasót.
⬤ A meglátások mélysége egyes olvasók számára nyomasztónak tűnhet.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
I Wish I Had a Heart Like Yours, Walt Whitman
Könyv tartalma:
Walt Whitman "A hősök visszatérése" című művében az amerikai polgárháború áldozataira utal: "a halottak számomra nem.... / they fit very well in the landscape under the trees and grass....". Új verseskötetében Jude Nutter megkérdőjelezi Whitman kijelentését azzal, hogy feltárja a háborúra és a konfliktusokra adott saját reakcióit, és egyszerre bánkódó, szomorkás és képzeletbeli hangján feltárja, miért nem tud egyetérteni vele.
Nutter, aki Angliában született és Németországban nőtt fel, zsigeri érzékkel érzékeli a történelmet mint állandó, erőszakos társat. Különböző helyszínek és történelmi pillanatok - köztük Ruanda, Szarajevó, Nagaszaki és mindkét világháború - alapján újra és újra megismétli a személyes történelem és a történelem mint társadalmi, politikai és kulturális erő összeütközésének szembesülését. Sok versben ez a szembesülés a gyermekkori ártatlanságból és a mágikus gondolkodásból a felnőttkori tudatosság és bűntudat felé való elmozduláson keresztül érthető meg.
Nutter más szempontból is válaszol Whitmannek. Whitman volt az, aki azt írta, hogy együtt tud élni az állatokkal, többek között azért, mert azok nyugodtak, magabiztosak és bűntelenek. Ellenpontként Nutter egy sor állatverset - egyfajta személyes bestiáriumot - sző át a gyűjteményen, amely az állatok életében is rejlő tragédiát és erőszakot tárja fel. Itt is, mint Nutter korábbi műveinek nagy részében, az állati és az emberi világ közötti határok áthatolhatók; a költő sürgető hangja ragaszkodik ahhoz, hogy felismerjük: "Még a távolból is, a szenvedés / szenvedés". Itt egyszerre van elismerés és kihívás: a távolságot mérhetjük idő, kultúra vagy hely szempontjából, vagy okozhatja az állatok és emberek közötti szakadék, de a mi felelősségünk, hogy felszólaljunk az atrocitás és a vérontás ellen, bármennyire is hangtalannak érezzük magunkat.
