Olvasói vélemények
Összegzés:Jude Nutter „Bárcsak olyan szívem lenne, mint a tiéd, Walt Whitman” című verseskötetét a háború, az emberi állapot és a természet megrendítő és éleslátó feltárása miatt dicsérik. Egyedi hangja és finom képi világa hatékonyan közvetíti a háború emberiségre és a természetre gyakorolt pusztító hatásait.
Előnyök:A költeményt megrendítőnek, emberinek és éleslátónak írják le, egyedi hangján kiemelve a háború következményeit. Dicséretes, hogy Nutter képes egyensúlyt teremteni a versek intimitása és tágassága között, és a szerelem, a veszteség és a természet témái mélyen visszhangoznak. A kötetet alapvető olvasmánynak és ajándéknak tartják az olvasók számára.
Hátrányok:Néhány vers nem kifejezetten háborúellenes, ami eltérő értelmezésekhez vezethet. Egyértelmű kritikát nem említenek, de egyes olvasók talán jobban szeretik, ha a háborúellenes témák közvetlenebbül kerülnek előtérbe, mint a szélesebb körű emberi tapasztalatok.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
I Wish I Had a Heart Like Yours, Walt Whitman
Könyv tartalma:
Walt Whitman "A hősök visszatérése" című művében az amerikai polgárháború áldozataira utal: "a halottak számomra nem.... / they fit very well in the landscape under the trees and grass....". Új verseskötetében Jude Nutter megkérdőjelezi Whitman kijelentését azzal, hogy feltárja a háborúra és a konfliktusokra adott saját reakcióit, és egyszerre bánkódó, szomorkás és képzeletbeli hangján feltárja, miért nem tud egyetérteni vele.
Nutter, aki Angliában született és Németországban nőtt fel, zsigeri érzékkel érzékeli a történelmet mint állandó, erőszakos társat. Különböző helyszínek és történelmi pillanatok - köztük Ruanda, Szarajevó, Nagaszaki és mindkét világháború - alapján újra és újra megismétli a személyes történelem és a történelem mint társadalmi, politikai és kulturális erő összeütközésének szembesülését. Sok versben ez a szembesülés a gyermekkori ártatlanságból és a mágikus gondolkodásból a felnőttkori tudatosság és bűntudat felé való elmozduláson keresztül érthető meg.
Nutter más szempontból is válaszol Whitmannek. Whitman volt az, aki azt írta, hogy együtt tud élni az állatokkal, többek között azért, mert azok nyugodtak, magabiztosak és bűntelenek. Ellenpontként Nutter egy sor állatverset - egyfajta személyes bestiáriumot - sző át a gyűjteményen, amely az állatok életében is rejlő tragédiát és erőszakot tárja fel. Itt is, mint Nutter korábbi műveinek nagy részében, az állati és az emberi világ közötti határok áthatolhatók; a költő sürgető hangja ragaszkodik ahhoz, hogy felismerjük: "Még a távolból is, a szenvedés / szenvedés". Itt egyszerre van elismerés és kihívás: a távolságot mérhetjük idő, kultúra vagy hely szempontjából, vagy okozhatja az állatok és emberek közötti szakadék, de a mi felelősségünk, hogy felszólaljunk az atrocitás és a vérontás ellen, bármennyire is hangtalannak érezzük magunkat.
