Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv átfogó képet nyújt a biafrai háborúról a terepszemléről, elsősorban a konfliktus különböző aspektusaira összpontosítva, beleértve az európai részvételt és a zsoldosok részvételét. Bár értékes betekintést nyújt, és új információkkal szolgál az olyan műveletekről, mint a Minicon rajtaütések, jelentős ismétlődési és szerkesztési problémái vannak, amelyek rontják az olvasás élményét.
Előnyök:⬤ A szerző, Al J. Venter jól informált és könnyed stílusa a háborút a földről szemlélve mutatja be
⬤ részletes beszámolót tartalmaz a biafran légierőről, a külföldi részvételről és a külföldiek nézőpontjáról
⬤ a könyv rávilágít a háború gyakran figyelmen kívül hagyott aspektusaira, ezzel is bővítve a történelmi ismereteket.
Hátrányok:⬤ A könyv ismétlődik, gyakran többször is megismétli ugyanazokat a pontokat
⬤ nagy hangsúlyt fektet az európai részvételre, a tényleges biafrikaiak több hangjának rovására
⬤ egyes fejezetek sok részletet tartalmaznak más művekből, ami az eredetiség és a koherencia problémáihoz vezet.
(8 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Biafra's War 1967-1970: A Tribal Conflict in Nigeria That Left a Million Dead
Könyv tartalma:
Közel fél évszázad telt el a nigériai polgárháború befejezése óta. De az emlékek nehezen halnak meg, mert több mint egymillió ember halt meg abban a belharcban, többségük nő és gyermek, akiket éhen haltak. A biafrai háború volt a modern Afrika első kiterjedt konfliktusa. Közel három évig tartott, és nagyrészt etnikai, és ebből következően törzsi alapokon nyugodott. Az egyik oldalon Nigéria nagyrészt keresztény vagy animisták lakta délkeleti negyedében, amely magát Biafrának nevezte, és katonailag szembefordult az ország népesebb és túlsúlyban lévő iszlám északi részével. Ezek a megosztottságok - szinte mindig brutálisak - továbbra is fennállnak. Nem telik el hét anélkül, hogy ne érkeznének jelentések keresztény közösségekről vagy egyénekről, akiket az iszlám fanatikusok üldöznek. Ez egy olyan konfliktus volt, amelyben a hidegháború jelentős szerepet játszott: a szovjetek (és Nagy-Britannia) a szövetségi Nigéria oldalán álltak, és fegyverekkel, repülőgépekkel és szakértelemmel látták el, és több nyugati állam - különösen Portugália, Dél-Afrika és Franciaország - titokban segítséget nyújtott a lázadó államnak. Ez a könyv már csak ezért is fontos hozzájárulás Nigéria etnikai megosztottságának megértéséhez, amely ma sem jobb, mint akkoriban volt. Biafra volt az első a vallási háborúk sorában, amelyek Afrika nagy részét fenyegetik.
Hasonló konfliktusokra került sor a közelmúltban Elefántcsontparton, Kenyában, Dél-Szudánban, a Közép-afrikai Köztársaságban, Szenegálban (Cassamance), mindkét Kongói Köztársaságban és másutt. A háború előrehaladtával Biafra is vonzotta a zsoldosokat, akik közül sokan a már korábban is sok zűrzavart megélt Kongóból érkeztek. Lagos nyugati pilótákat bérelt fel, és ők repültek az első szovjet MiG-17-es sugárhajtású vadászgépekkel, amelyek aktív szerepet játszottak egy "nyugati" háborúban. Al Venter sokáig tudósított erről a harcról. A lázadók enklávéját 1969 decemberében hagyta el, alig néhány héttel a háború vége előtt, és azt a kitüntetést mondhatja magáénak, hogy ő az egyetlen külföldi tudósító, akit mindkét fél rakétákkal lőtt: először a Biafra apró, svéd gyártmányú Minicon vadászgépei, miközben egy Warri kikötőjében horgonyzó hajón tartózkodott, majd a zsoldosok által vezetett MiG-ek. Az ostromlott területen tartózkodó kollégái között volt az ünnepelt olasz fotós, Romano Cagnoni, valamint Frederick Forsyth, aki eredetileg a BBC-nek dolgozott, majd a Whitehall pártos, Nigéria-barát álláspontja miatt lemondott. Rövid ideig együtt lakott Giles Caron francia fotóssal, akit később Kambodzsában öltek meg. Ezt megelőzően Venter John Holtnak dolgozott Lagosban. Érdekes, hogy az irodája akkoriban az Ikejai Nemzetközi Repülőtéren (ma Murtala Muhammed) volt, ahol a második nigériai katonai lázadást kitervelték, és ahonnan aztán elindították.
Ebből a szempontból a közmondásos "ringben ült" a törzsi megosztottságot, amely az ellenségeskedések eszkalálódásával következett be. Venter e nyugat-afrikai megbízatása során számos fényképet készített, mind Nigériában, amíg ott tartózkodott, mind pedig később magában Biafrában. A többi különböző forrásokból származik, köztük néhányat ugyanazoktól a zsoldos pilótáktól, akik eredetileg a levegőből vették célba.
