Broken Greek

Olvasói vélemények

A könyv egy szívből jövő, nosztalgikus önéletrajz, amely a szerzőnek a 70-es és 80-as évek Birminghamjében első generációs bevándorlóként szerzett gyermekkori élményeit tárja fel, összefonódva a popzene iránti szeretetével. Míg sok olvasó értékelte az élénk írást és az érzelmi mélységet, néhányan úgy érezték, hogy az elbeszélés időnként túlságosan részletes és öncélú.

⬤ Jól megírt, szórakoztató, nosztalgikus és éleslátó
⬤ egyedi nézőpontot kínál egy bevándorló családban töltött gyermekkorról
⬤ zenetörténetet ötvöz személyes anekdotákkal
⬤ erős emlékeket ébreszt a korszakot ismerőkben
⬤ hatásosan ragadja meg a családi kapcsolatokat és a kulturális alkalmazkodást.

⬤ Túlságosan részletes és időnként öncélú
⬤ egyes olvasók úgy érezték, hogy a végére elveszti az irányt vagy unalmassá válik
⬤ a zenei elemzések mélysége nem biztos, hogy mindenkit érdekel
⬤ a gyermekkori élmények visszatekintő szemlélete miatt időnként őszintétlenséget érzékelhetünk.

(128 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

„Néha úgy érzed, hogy a zene, amit hallasz, magyarázza az életedet? '.

Amikor Pete szülei az 1960-as években Ciprusról Birminghambe költöztek a jobb élet reményében, nem volt pénzük, és csak egy kicsit tudtak angolul. Acocks Greenben nyitottak egy fish-and-chips boltot. A Great Western Fish Barban Pete megismerkedett a pénzbedobós automatákkal, a férfi ugratásokkal és a britséggel.

A félénk és introvertált Pete 4 és 7 éves kora között nem beszélt, helyette a popdalok keserédes ölelésében talált menedéket, hála a Top of the Popsnak és a Dial-A-Discnek. A Brotherhood of Man-től a UB40-ig, az ABBA-tól a Police-ig a zene biztosította számára a biztonsági hálót, amelyre szüksége volt, hogy megvédje őt az otthoni élet feszültségeitől. Emellett segített neki eligazodni az iskolával, a barátságokkal és az olyan fóbiákkal kapcsolatos kihívásokban, mint a fodrásznál való látogatás, a magas épületek közelében való ácsorgás, valamint Rod Hull és Emu.

Évről évre egyre rémisztőbbé vált számára a bűnös titok: a szülei görögök voltak, de minden, ami izgatta, brit volt. És ennek a felismerésnek a motorja? A „Sugar Baby Love”, a „Don't Go Breaking My Heart”, a „Tragedy”, a „Silly Games”, a „Going Underground”, a „Come On Eileen” és minden más ellenállhatatlanul izgalmas sláger, ami a chipsboltok rádiójából harsogott.

A felnőtté válás megpróbáltatásait és az összetartozás érzése iránti emberi igényt még soha nem ábrázolták ilyen szívszorítóan és humorosan.