Olvasói vélemények
Összegzés:Inger Christensen „Pillangóvölgy: A Requiem” című, dán nyelvről angolra fordított, négy különböző versből álló gyűjtemény, amely a költő formai képességeit és egyedi stílusát mutatja be. Bár a könyv gyönyörű nyelvezetet és bonyolult szerkezeteket mutat, néhány olvasónak kihívást jelent a könyvhöz való kapcsolódás és a versek értékelése, különösen az utóbbi versek esetében. Az eredeti dán szövegek megbecsülése érdekében kétnyelvű kiadásra van szükség.
Előnyök:⬤ Gyönyörű és lenyűgöző nyelvezet a versekben.
⬤ Erős formai struktúra és az egyes versek eltérő stílusa.
⬤ A címadó vers mesteri szonettciklusként szolgál.
⬤ Többszöri olvasásra is mélyen leköti az olvasót.
⬤ A könyv egy elismert dán költőt mutat be az angol nyelvű közönségnek.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó kezdetben nehezen tud kapcsolódni a versekhez.
⬤ Az utolsó versek, különösen a „Vers a halálról” és a „Találkozás” homályosnak tűnnek.
⬤ A kétnyelvű kiadás hiánya korlátozza a dán eredetinek a megbecsülését.
⬤ Részben kevés a tartalom, ami néhány olvasót elégedetlenül hagyhat.
(4 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
Inger Christensen, akit gyakran emlegetnek Nobel-díjra esélyesként, Európa egyik legelismertebb költője. A Svéd Akadémia északi díjának és az Osztrák Állami Irodalmi Díjnak a nyertese, aki talán leginkább az 1969-ben megjelent, úttörő jelentőségű Det (It) című versciklusáról ismert.
Az Egyesült Államokban megjelent első könyve, az alphabet (New Directions, 2001) óriási visszhangot váltott ki: "Csábító", írta a Boston Review. "A természeti világ látomásos reinkarnációja az atomkorszakban" - írta a Chicago Review. A Butterfly Valley: A Requiem négy középhosszúságú művet gyűjt össze, amelyek mindegyike megdöbbentő szépségű és formai újítású.
A "Butterfly Valley" egy szonettciklus, amely a pillangók ragyogó színét és szépségét, de egyben törékenységüket és halandóságukat is leírja. Az emlékezet úgy tárul fel a versben, mint szárnyuk lobogása.
A "Vízlépések"-ben Róma szökőkútjai és terei egyesülnek, és a vers változó ritmusa, sorai és általános szerkezete eleveníti meg a képzeletet. A "Vers a halálról" című versben a halhatatlanságot kereső költő a lap fehérségével mint a halál ürességével szembesül: "olyan furcsa! szerénytelenségnek tűnik / a halálra gondolni, / amikor senki / akit ismersz, nem halt meg / ez azt jelenti, hogy minden egyes alkalommal / amikor tükörbe nézel magadra / a halál szemébe nézel / sírás nélkül / mint egy világos és teljesen! érthető válasz / de olyan kérdésekre / amelyeket nem mersz feltenni".
A "Találkozás", amely hosszabb szakaszokban íródott, egy "találkozást" ír le, ugyanakkor a kapcsolatteremtés kudarcát és a nyelv képességét vizsgálja, hogy ezt leküzdje.
