C. G. Jung összegyűjtött művei, 6. kötet: Pszichológiai típusok

Olvasói vélemények

Az „Az emberi psziché sötét oldala” kritikái a Jung művéhez fűződő összetett viszonyt tükrözik, hangsúlyozva annak intellektuális mélységét és a kihívásokat, amelyeket az olvasók elé állít, különösen azok számára, akiknek újak az elméletei. Bár sok olvasó mély meglátásokat talált, és értékelte Jung eredeti gondolkodását, ugyanakkor megjegyezték a lexikon nehézségét és a szöveg sűrűségét is. A jobb megértés érdekében Jung korábbi műveinek alapos ismerete javasolt.

⬤ Mélyreható betekintést nyújt a személyiség és az emberi psziché világába.
⬤ Alapvető fontosságú Jung elméleteinek megértéséhez, különösen a személyiségtípusokkal és az individuációval kapcsolatban.
⬤ Egyedülálló perspektívát kínál, amely megkérdőjelezi a Myers-Briggs-féle személyiségtesztek felszínességét.
⬤ Az introverzió és az extraverzió mélyreható magyarázata, amely korrigálja a gyakori félreértéseket.
⬤ A könyvet a pszichológiához való jelentős hozzájárulásnak tekintik, a klasszikus pszichológiai elméletek iránt érdeklődőknek ajánlják.

⬤ Sűrű és összetett írás; Jung előzetes ismeretei nélkül nem alkalmas kezdőknek.
⬤ Igényes lexikont használ, sok lefordítatlan kifejezéssel, ami zavart okozhat.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy Jung más műveihez képest hiányoznak belőle az erőteljes összefüggések.
⬤ Gondos és többszöri olvasást igényel a teljes megértéshez, ami elriaszthatja az alkalmi olvasókat.
⬤ A szöveg túlságosan akadémikus lehet, ami a pszichológiában járatlanok számára nehéz olvasmány.

(53 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Collected Works of C.G. Jung, Volume 6: Psychological Types

Könyv tartalma:

Jung hosszabb művei közül az egyik legfontosabb, és valószínűleg a leghíresebb könyve, a Pszichológiai típusok 1921-ben jelent meg németül, nyolc évnyi „szunnyadó időszak” után, amikor Jung keveset publikált.

A könyvet „a gyakorlati pszichológia területén végzett közel húszéves munkájának gyümölcsének” nevezte, önéletrajzában pedig ezt írta: „Ez a mű eredetileg abból az igényemből fakadt, hogy meghatározzam, miben különbözik az én szemléletem Freud és Adler szemléletétől. Amikor megpróbáltam erre a kérdésre válaszolni, a típusok problémájába ütköztem; mert az ember pszichológiai típusa az, ami eleve meghatározza és korlátozza az ember ítélőképességét.

Könyvem tehát arra tett kísérletet, hogy az egyénnek a világhoz, az emberekhez és a dolgokhoz való viszonyával foglalkozzam. A tudat különböző aspektusait tárgyalta, a különböző attitűdöket, amelyeket a tudatos elme a világgal szemben elfoglalhat, és így a tudat pszichológiáját képezi, amit úgymond klinikai szemszögből szemlélve.”. A személyiségtípusok rendszerének kifejtésekor Jung nem annyira formális esetadatokra támaszkodott, mint inkább az idegbetegségek kezelése során szerzett számtalan benyomásra és tapasztalatra, a minden társadalmi réteghez tartozó emberekkel, „barátokkal és ellenségekkel” való érintkezésre, valamint saját pszichológiai természetének elemzésére.

A könyv gazdag az irodalomból, az esztétikából, a vallásból és a filozófiából merített anyagban. A Jung főbb pszichológiai fogalmainak típusairól és definícióiról általános leírást adó bővített fejezetek az analitikus pszichológia kulcsfontosságú dokumentumai.