Értékelés:
Lars Anderson „Carlisle vs. Army” című könyve a carlisle-i indiániskola és az amerikai katonai akadémia közötti 1912-es futballmérkőzés történelmi és kulturális jelentőségét vizsgálja. Olyan híres személyiségek életébe merül bele, mint Jim Thorpe és Dwight Eisenhower, és a sportemberi magatartás, az indiánok történelme és az amerikai futball fejlődése témáit hangsúlyozza. Míg sok olvasó értékeli az elbeszélést és az értő jellemábrázolást, néhányan bírálják a ténybeli pontatlanságok miatt.
Előnyök:Az olvasók dicsérik a könyvet a lebilincselő történetmesélésért, a jól megalapozott történelmi összefüggésekért, valamint a futball és az amerikai történelem jelentős alakjai köré szőtt gazdag szövevényért. Betekintést nyújt az egyetemi futball fejlődésébe, és rávilágít a sport kulturális hatására. Sokak szerint a könyv a sportrajongók és a történelem iránt érdeklődők számára egyaránt lebilincselő olvasmány, és széles körben ajánlották.
Hátrányok:A kritikusok rámutatnak a ténybeli pontatlanságokra és az elbeszélésen belüli esetleges félreértelmezésekre. Néhányan megemlítik, hogy bár szórakoztató, nem szigorúan történelmi beszámoló, ami csökkentheti az oktatási forrásként való megbízhatóságát. A korábbi mérkőzésekkel és történelmi részletekkel kapcsolatban konkrét hibákat jegyeztek fel, ami azt a benyomást kelti, hogy a szerző a történetmesélést helyezte előtérbe a pontossággal szemben.
(69 olvasói vélemény alapján)
Carlisle vs. Army: Jim Thorpe, Dwight Eisenhower, Pop Warner, and the Forgotten Story of Football's Greatest Battle
Lars Anderson ebben a lenyűgöző elbeszélő nonfiction művében az egyetemi futball egyik legnagyobb versenyét meséli el: Carlisle vs. Army, a végzetes 1912-es összecsapásról, amelynek messzemenő valós és szimbolikus következményei voltak.
A történet középpontjában három férfi áll: Glenn "Pop" Warner, aki 1903-ban érkezett a Carlisle Indián Iskolába, és túllátott az asszimilációs programon, a carlisle-i indiánokat futballcsarnokká formálta, és útközben szétzúzta az előítéleteket.
Jim Thorpe, aki problémás tinédzserként érkezett Carlisle-ba - csakhogy Amerika egyik legjobb sportolójává váljon, aki elkápráztatta ellenfeleit és rajongókat szerzett magának országszerte.
És egy Dwight Eisenhower nevű keménykezű kansasi hátvéd, aki tudta, hogy ha megállítja Carlisle elképesztő győzelmi sorozatát, akkor dicsőségre vezetheti a hadsereg kadétjait. Lars Anderson azonban e jelentős mérkőzés történetének elbeszélésén túl feltárja annak tágabb társadalmi és történelmi összefüggéseit is, egyedülálló perspektívát nyújtva a huszadik század hajnalának sportjáról és kultúrájáról.
A színes korabeli részletekkel teli Carlisle vs. Army izgalmas, hiteles beszámolót ad egy olyan epikus délután eseményeiről, amelynek visszhangja generációkig érezhető lesz.
Dicséret a Carslisle vs. Army című könyvért
"Gazdagon részletezett és kecsesen megírt... Egy gyakran figyelmen kívül hagyott futballkorszakban Anderson megtalálta az évszázad igazi játékát.".
-Sports Illustrated.
" A) figyelemre méltó történet... A Carlisle vs. Army úgy szól a futballról, mint A természetese a baseballról.".
-Jeremy Schaap, a Cinderella Man szerzője.
"Nagyszerű sporttörténet, lendületes elbeszélői lendülettel elmesélve... Anderson megengedi magának, hogy belelásson a szereplői fejébe, de mint a legjobb sportközpontú nonfictionekben (például Hillenbrand Seabiscuitjában és Frost Greatest Game Ever Played című művében), a technika szilárd kutatáson alapul.".
- Booklist (csillagos kritika)
"Mesterien megírt mese a játéktérről.".
-Neal Bascomb, a Vörös lázadás szerzője.
"Nagyszerű történet, amely éppoly gazdag az amerikai történelemben, mint a sporttörténetben. A Carlisle vs. Army egy drámai és megindító könyv, amelyet kérlelhetetlen kecsességgel mesél el.".
-Adrian Wojnarowski, A Szent Antal csodája szerzője.
"Megragadó, inspiráló tudósítás három hatalmas erő felejthetetlen összecsapásáról: A tökéletes vihar sportváltozata.".
- Kirkus Reviews.
