Értékelés:
A kritikák sokféle véleményt fogalmaznak meg Lars Anderson „The All Americans” című könyvéről, kiemelve a második világháborúnak a futball szemszögéből történő egyedi szemléletét. Sok olvasó lebilincselőnek és érzelmekkel telinek találta a történetet, különösen azoknak a katonáknak az életével kapcsolatban, akik egyben futballisták is voltak. Egyes kritikusok nagyra értékelték a történelem és a sport keveredését, míg mások azt kifogásolták, hogy a könyv túlságosan a futball részleteire koncentrál, és nem eléggé a katonák életére. A közös problémák között szerepeltek a nyelvtani hibák és a cím és a tartalom közötti kapcsolat hiánya.
Előnyök:⬤ Lenyűgöző történetmesélés, amely életre kelti a második világháborús katonák élményeit.
⬤ Érzelmi kötődés a szereplőkhöz és a történelmi eseményekhez.
⬤ A sport (futball) és a hadtörténelem ötvözése egyedülálló szemszögből.
⬤ Jó üzenet a bátorságról és az elszántságról.
⬤ Jól kutatott és érdekes a második világháború szerelmesei számára.
⬤ A futball részleteire való erős összpontosítás elidegenítheti a nem rajongókat.
⬤ Néhány kritikus nyelvtani hibákat és rossz szerkesztést jegyzett meg.
⬤ A cím félrevezető lehet a könyv tartalmát illetően.
⬤ Néhány olvasó zavarosnak találta a könyvet, különösen a csapattagok számát és a játékstratégiákat illetően.
(20 olvasói vélemény alapján)
1941. november 29-én az Army 100 000 szurkoló előtt játszott a Navy ellen. Nyolc nappal később a japánok támadtak, és a fiatalemberek, akik ezen a történelmi mérkőzésen egymás ellen harcoltak, egy egészen más ellenséggel voltak kénytelenek megküzdeni. A szerző, Lars Anderson négy játékost követ - kettőt Annapolisból és kettőt West Pointból - ebben az epikus igaz történetben, a The All Americans című könyvben.
Bill Busik. A kaliforniai Pasadenában felnövő Busik a legjobb barátja volt egy Jackie nevű fekete fiatalembernek, aki 1947-ben a Major League Baseball történelmét írta. Busik maga is látványos sportkarriert futott be a Tengerészeti Akadémián, ahol 1941-ben hátvédként All-American kitüntetést szerzett. A U. S. S. Shaw fedélzetén szolgált, amikor 1943-ban japán zuhanóbombázók támadták meg.
Hal Kauffman. Busik és Kauffman együtt utazott vonattal az országon át Annapolisba, hogy beiratkozzanak a Tengerészeti Akadémiára. Kauffman, aki a haditengerészetnél tartalékos hátvéd volt, az 1942-ben elsüllyedt U. S. S. Meredith fedélzetén szolgált. Kauffman öt napon át küzdött az életben maradásért egy tutajon, küzdött a hallucinációkkal, a kiszáradással és - ami a legfélelmetesebb - a cápákkal. A legénység tucatnyi tagja elvesztette az eszét.
Másokat megettek a cápák. Kauffman mindeközben azon tűnődött, vajon látja-e valaha is újra barátját és csapattársát.
Henry Romanek. Mivel rokonai voltak Lengyelországban, Romanek 1939-ben első kézből hallott a német agresszióról. Romanek tiszt akart lenni, ezért a West Pointra járt, és a kadétoknál tackle-t játszott. Hónapokat töltött a D-napi partraszállásra való felkészüléssel, és 1944. június 6-án - a napon, amikor a West Pointon diplomázott volna, ha a tananyagát nem csökkentik négy évről három évre - Romanek egy partraszálló hajóval megrohamozta az Omaha Beachet. Az első partra érkező hullámban ő is az elsők között volt, aki golyót kapott.
Robin Olds. Olds, egy híres első világháborús vadászpilóta fia úgy döntött, hogy apja nyomdokaiba lép. A West Pointon legjobb barátja lett Romanek, és ketten egymás mellett játszottak a hadsereg vonalán. 1942-ben Grantland Rice sportújságíró beválasztotta Oldsot az All-American csapatába. Két évvel később Olds a D-napot egy P-38-assal repülve töltötte az Omaha Beach felett, és aggódva fürkészte a csatamezőt Romanek után, remélve, hogy barátja túléli a mészárlást.
E négy férfi története a futball és a háború olyan drámai elbeszélésévé szövődik, amely semmi máshoz nem hasonlítható. A második világháborús veteránok tucatjaival folytatott kiterjedt kutatások és interjúk révén Anderson megírta a második világháborús irodalom egyik legmeggyőzőbb és legeredetibb igaz történetét. Az ádáz harcoktól, a hősies mentőakcióktól, a tragikus haláltól és a félelmetes győzelemtől kezdve mind a négy férfi izgalmas útját szemléletes részletességgel meséli el. Anderson eközben olyan módon kelti életre a II. világháborút, ahogyan eddig még senki sem tette.
Tizenhat oldalnyi fekete-fehér fotót tartalmaz.
