Censorship and Cultural Sensibility: The Regulation of Language in Tudor-Stuart England
A vallást, politikát, jogot és irodalmat összekötő kölcsönhatásokról szóló tanulmányában Debora Shuger a kora újkori angol cenzúra alapvetően új történetét kínálja, amely a még mindig aktuális kérdéseket érinti: az ideológiai szélsőségek retorikáját, a rágalmazás alkalmazását a politikai ellenfelek tönkretételére, a jog teológiai etikában való megalapozását és a közszféra szörnyű törékenységét. A Censorship and Cultural Sensibility abból a kérdésből kiindulva, hogy az 1640-es évek közepe előtt miért nem érvelt senki a szólásszabadság vagy a sajtószabadság mellett önmagában, áttekinti azokat a szövegeket, amelyek ellen a Tudor-Stuart-cenzúra a legnagyobb fegyvert fogta, és amelyekről kiderült, hogy nem az elvi ellenvélemény, hanem a rágalmak, az összeesküvés-fantáziák és a gyűlöletbeszéd voltak.
A könyv feltárja azokat a törvényeket, amelyek megpróbálták elnyomni az ilyen anyagokat, azokat a kulturális értékeket, amelyek e szabályozást alátámasztották, és végül a feltételezéseknek azt a nagyon eltérő keretét, amelynek fokozatos elfogadása a cenzúrát illegitimmé tette. Gyakorlatilag az összes nyelvi anyagi jog a rágalmazásra vonatkozott, szabályozva, hogy mit lehetett mondani másokról. Ezért a Tudor-Stuart-törvények csak arra a személyre terjesztették ki a védelmet, akit más szavai sértettek, de soha nem a beszélőre.
Azzal, hogy az angol jog a sértő beszédet a testi sértéshez hasonlóan kezelte, alapvetően különbözött a pápai cenzúrától, amely a célpontot eretnekségként értelmezte. A kora újkorban tehát a cenzúrának két modellje működött, mindkettő vallási normákon alapult, de az egyik elsősorban a hamis vád és a rágalmazás, a másik a hamis hit és az erkölcstelenség ellen irányult.
Shuger e modellek közül az elsőt - az uralkodó angol modellt - vizsgálja, nyomon követve annak összetett eredetét a római iniuria-jogban, a középkori teológiai etikán és a kontinentális jogtudományon keresztül egészen a jelenlegi amerikai joggal való folytonosságáig és megszakításáig. Ezáltal lehetővé teszi az olvasó számára, hogy megértse, hogy bizonyos kontextusokban a cenzúra hogyan értelmezhető úgy, hogy egyszerre védi a jótékonysági közösség és a személyes méltósághoz fűződő jogokat.
