Értékelés:
A könyv kritikus szemszögből vizsgálja a felkelés elleni taktikákat (COIN) és azok történelmi alkalmazásait, és azt állítja, hogy a COIN gyakran azért nem sikerül, mert a stratégiai kontextus és a háború keményebb realitásai helyett a szívekre és az elmékre helytelenül összpontosítanak. Bár a könyvet alapos történelmi elemzéséért és elgondolkodtató érveiért dicsérik, néhány olvasó nehézkesnek találta a stílusát, következtetései pedig néha nem tartalmaztak használható alternatívákat.
Előnyök:Informatív és elgondolkodtató, erős történelmi elemzéssel. Világos érveket sorakoztat fel a hagyományos COIN-stratégiák hatékonysága ellen, jól kidolgozott esettanulmányokkal alátámasztva. Katonai szakemberek és a hadviseléssel foglalkozó hallgatók számára ajánlott, mint a katonai stratégia megértéséhez nélkülözhetetlen kiegészítés.
Hátrányok:Az írói stílus néha terjedelmes és kanyargós, ami egyes olvasók számára megnehezíti a lekötöttséget. A szerző néha túlzó állításokat használ, ami alááshatja érveit. Egyes kritikák a COIN-taktikák puszta bírálatán túlmenően a megvalósítható alternatívák vagy megoldások hiányát említik.
(13 olvasói vélemény alapján)
A felkelés elleni harc az új évszázadban az új amerikai hadviselési módként tart igényt a háborúra. Az afganisztáni és iraki háborúk azonban újjáélesztették a történelmi vitát a felkelők felszámolására és a nemzetek építésére irányuló műveletek - pénzügyi, politikai és erkölcsi - költségeiről.
A mai felkelés elleni harc hívei a "kis háborúk" múltjára hivatkoznak, hogy alátámasszák nézetüket, miszerint az ellenség "megvehető", ha a megfelelő taktikai formulákat alkalmazzák. Douglas Porch átfogó története a három "gondviselő nemzet" - Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok - által végrehajtott felkelésellenes hadjáratokról, a XIX.
századi gyarmati hódításoktól kezdve egészen Petraeus tábornok iraki hadjáratáig, megkérdőjelezi a felkelésellenes hadviselés humánus háborús módszerként való korabeli mitologizálását. A valóság az, hogy a "szívek és elmék" soha nem volt a tartós stabilitás receptje, és hogy a múltbeli felkelésellenes kampányok nem az államépítéssel, hanem a társadalmak megtörésével és megosztásával, valamint a civil-katonai kapcsolatok megzavarásával voltak sikeresek.
