Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv Franciaország náci megszállása idején tanúsított hősiességről ad inspiráló beszámolót, egy kis falu erőfeszítéseire összpontosítva, akik dacolva az üldöztetéssel, életeket mentettek. A könyv jól megalapozott, megkérdőjelezi a holokauszt alatti zsidó passzivitással kapcsolatos tévhiteket, és rávilágít a nem zsidók és zsidók erkölcsi bátorságára.
Előnyök:A könyv alapos kutatáson alapul, korrekt történelmi tényeket közöl, és felemelő történeteket tartalmaz valós hősökről. Segít helyreállítani az emberi természetbe vetett hitet, hangsúlyozza az erőszakmentesség erejét, és új betekintést nyújt az Albert Camus műveivel való irodalmi összefüggésekbe.
Hátrányok:A kritikák nem említenek különösebb ellenérvet a könyvvel kapcsolatban, ami arra utal, hogy a könyv jelentős hátrányok nélkül, erős pozitív fogadtatásban részesült.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
We Only Know Men: The Rescue of Jews in France During the Holocaust
Könyv tartalma:
Patrick Henry több mint ezer, a legfontosabb mentők által írt, eddig kiadatlan önéletrajzi oldal, valamint eddig soha nem hozzáférhető dokumentumok, levelek és interjúk felhasználásával vizsgálja újra a zsidók holokausztból való megmentését a Vivarais-Lignon-fennsíkon 1939 és 1944 között. Henry alaposan megvizsgálja az elmúlt negyedszázad általános kutatásait a franciaországi mentésről ezen a területen, részletesen megvilágítva Philip Hallie Lest Innocent Blood Be Shed (1979) című úttörő tanulmányának erősségeit és gyengeségeit, ahogyan azok hatvan évvel a második világháború vége után megjelennek.
A könyv kiemeli a katolikusok, protestánsok és zsidók részvételét a mentőakcióban, és közelebbről megvizsgálja a fennsíkon két mentő életét és munkáját: egy fiatal protestáns férfi, Daniel Trocme és egy háromgyermekes zsidó anya, Madeleine Dreyfus életét és munkáját, akiket letartóztattak és deportáltak. Daniel a maidaneki gázkamrában halt meg; Madeleine túlélte Bergen-Belsent. Madeleine példát mutat a zsidók zsidó megmentőjére, és felveti a holokauszt alatti úgynevezett zsidó passzivitás kérdését.
Albert Camus La Peste című krónikáját is elemzik, amely nagyrészt annak a tizenöt hónapnak az ideje alatt íródott, amelyet 1942 augusztusától 1943 végéig egy Le Chambon-sur-Lignon falu melletti faluban töltött. A szöveg allegorikus tükörként tükrözi mind az erőszakos, mind az erőszakmentes ellenállást, amely akkor és ott zajlott, amikor és ahol Camus megírta elbeszélését.
Végül Henry összehozza saját és mások eredményeit, akik Európa-szerte tanulmányozták az embermentőket, hogy megértse az embermentők motivációját, és megcáfolhatatlanul megmutassa, miért fontos nemcsak a náci népirtás áldozatairól és elkövetőiről tudni, hanem szélesebb körben tanulmányozni és tanítani a zsidók holokauszt alatti megmentőiről.
