Értékelés:
A könyv az arab nyelvnek és kultúrának az ókori Közel-Keletre és a szemita tanulmányokra gyakorolt jelentős, de gyakran figyelmen kívül hagyott hatását tárja fel. Meggyőző érveket sorakoztat fel amellett, hogy át kell értékelni az arab nyelv e területeken betöltött szerepéről alkotott, történelmileg elfogult felfogást. Bár a könyv mélységéért és meglátásaiért dicséretet kapott, néhány olvasó megjegyezte, hogy a jobb szerkesztés és bemutatás előnyére válna.
Előnyök:⬤ Az arab nyelvnek a sémi nyelvekre és kultúrákra gyakorolt hatásának alapos vizsgálata.
⬤ Magával ragadó, történelmi és szociológiai szempontokat vegyítő elbeszélés.
⬤ Értékes meglátások, amelyek megkérdőjelezik a bevett tudományos előítéleteket.
⬤ Széleskörű érdeklődés az arab nyelvet tanulókon túl is, mivel rengeteg információval szolgál.
⬤ Érdekes anekdoták a szerző tudományos életben szerzett tapasztalatairól.
⬤ Néhány nyelvtani és szerkezeti probléma az előadásmódban, amelyek elvonhatják a figyelmet a tartalomról.
⬤ A könyv túl sűrű vagy tanulságos lehet a témában nem jártas olvasók számára.
⬤ Bizonyos hivatkozások és utalások nem minden olvasó számára hozzáférhetőek, ami zavart okozhat.
⬤ Gondosabb sorszerkesztés szükséges az áttekinthetőség és a koherencia javítása érdekében.
(3 olvasói vélemény alapján)
Dearabizing Arabia: Tracing Western Scholarship on the History of the Arabs and Arabic Language and Script
Ez a könyv az arab nyelv és írás történetének átfogó referenciája, amely túlmutat a technikai kérdések kizárólagos tárgyalásán. Tárgyilagosan tanulmányozza a modern kori nyugati régészeti felfedezések által bemutatott bizonyítékokat, a múltbeli iszlám arab civilizáció korának nélkülözhetetlen tudományos munkája és kutatásai által bemutatott bizonyítékokkal együtt. A könyv az arabok és az arab nyelv és írás történetéről szóló modern nyugati elméleteket vizsgálja meg a nyugati közel-keleti tudományosság, a vallás és a gyarmattörténet által a jelenlegi hitrendszer vs. az arab történelem és nyelv kialakulásában játszott szereppel összefüggésben, ami elengedhetetlen lépés e korrelatív és összetett téma objektív tanulmányozásához. Könyvében a szerző feltárja a történelem és a földrajz releváns tényeit, mint az arab nyelv és írás történetének tanulmányozásában döntően meghatározó tényezőket. Rövid, kiegyensúlyozott beszámolót nyújt Mohamed vezetésének és az iszlámnak az Arábia kialakulásában fontos témájáról, és megvizsgálja a Koránt mint az arab nyelv és írás kulcsfontosságú bizonyítékát és hivatkozási alapját. A könyv kutatási segédletként a legfontosabb feliratok alapos nyomon követését és olvasását, valamint a szerző másfél éves kutatómunkája során felhalmozott megállapításait mutatja be. Különösen a fontos Umm al-Dzsimal és al-Namarah nabateai arab nyelvű feliratok új, átfogó olvasatait mutatja be.
A Dussaud francia régész által 1901-ben felfedezett al-Namarah kőről (amely ma a párizsi Louvre Múzeum falán látható) több mint egy évszázadon át azt feltételezték, hogy az iszlám előtti kiemelkedő arab király, Umru' al-Qays bin 'Amru sírköve. A szerző a bonyolult felirat újraolvasása után arra a következtetésre jutott, hogy valójában egy korábban ismeretlen, 'Akdi nevű személyiségről, valószínűleg a római hadsereg magas rangú arab katonájáról vagy egy arab törzsfőnökről van szó, nem pedig Umru' al-Qays király sírkövéről, sőt nem is róla. Hasonlóképpen a szerző kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a fontos Umm al-Dzsimal nabatáji arab nyelvű felirat nem Faihru bin Sali, hanem Faru' bin Sali sírköve volt. A két felirat egyike annak a mindössze négy nabateai feliratnak, amelyekről a nyugati tudósok úgy vélik, hogy a régi arab nyelven íródtak. Ezekre ma sokat hivatkoznak, mint az arab írás és a nabateai arámi írás összekapcsolásának bizonyítékaira. A klasszikus arab nyelvtani és nyelvtani eszközöket felhasználva, és időnként megkérdőjelezve azok pontosságát, a szerző e könyvben tett megállapításai potenciálisan módosíthatnak számos történelmi és nyelvészeti tényt, ahogyan azt ma a történelemtankönyvek elmondják.
Könyvében a szerző, aki ismert arab betűtervező, kutató szakértő szemmel tanulmányozza az iszlám előtti arab írás korai formáit, és összehasonlítja azokat a Musnad arab és a késő nabateai arámi feliratok, valamint a korai iszlám arab kéziratok és papiruszok formáival. Arra a következtetésre jut, hogy a korai arab írás nem egy továbbfejlesztett nabateai írás volt, hanem valószínűleg a régi Musnad arab írás független, egyértelműen nabateai hatással rendelkező, a régi Musnad arab írásából származó írás. Bár ez a könyv tudósok és kutatók számára készült referenciaként, más olvasók is találhatnak benne témákat és lebilincselő érveket, amelyek eléggé megalapozottak ahhoz, hogy vitatkozzanak és tovább tanulmányozzák. Minden fejezet önállóan is olvasható. A könyvben több mint 40 ábra és illusztráció segíti az olvasót. Az első két fejezetet bevezető esszének szánjuk Arábia történetével (népével és nyelvével) és a nyugati tudományosság szerepével kapcsolatban. A szerző kutatási eredményeit és következtetéseit bemutató utolsó három fejezet szelektív és önálló olvasásának megkönnyítése érdekében a könyvbe (az egész könyvben már felkínált fejezetenkénti hivatkozások mellett) fejezetenkénti bevezetőket és következtetéseket is beépítettek.
