Dél-csendes-óceáni légi háború 5. kötet: Pápua válsága 1942. szeptember - december

Olvasói vélemények

Michael Claringbould SOUTH PACIFIC AIR WAR VOLUME 5. kötetét dicsérik az 1942 szeptemberétől decemberéig tartó második világháborúban Új-Guinea térségében zajló légi harcok alapos és hiteles bemutatásáért. A recenzensek elismerően nyilatkoznak Claringbould írói stílusáról, a részletes leírásról és a könyvben szereplő vizuális segédanyagokról. Néhányan azonban megjegyzik, hogy a szövetséges bevetések leírása ismétlődővé válhat, és azt javasolják, hogy egy másik formátum javíthatná az olvashatóságot.

⬤ Megbízható és jól megalapozott
⬤ élvezetes írói stílus
⬤ kiváló illusztrációk
⬤ részletes beszámolót nyújt a légi harcokról
⬤ a csendes-óceáni légi háború rajongóinak ajánlott.

A szövetséges bevetések ismétlődő leírásai; a bevetések részleteinek tömörebb formátumban történő ismertetése előnyös lenne.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

South Pacific Air War Volume 5: Crisis in Papua September - December 1942

Könyv tartalma:

A sorozat ötödik kötete elsősorban az új-guineai hadszíntér légi hadviselésének krónikája az 1942 szeptembere és decembere közötti kritikus időszakban. Olvasható önállóan vagy az előző négy kötet folytatásaként, amelyek a csendes-óceáni háború első kilenc hónapját ölelik fel.

Szeptember elejére a hadszíntér stratégiai képe alig hat hét alatt jelentősen megváltozott. A japán hadsereg az új bunai támaszpontról megkezdte a pápua hegyvidéki hadjáratot, amely a szövetségesek bástyáját, Port Moresbyt fenyegette. Eközben dúlt a Guadalcanalért folyó csata, amely a tágabb értelemben vett csendes-óceáni háború kimenetelét is befolyásolta.

Ennek fényében a megerősített amerikai ötödik légierő közvetlen légi támogatással vette fel a harcot az IJA ellen. Miközben ezt P-39-esek, P-40E-k, A-20A-k és B-25-ösök hajtották végre, a B-17-esek Rabaul elleni támadásai a szomszédos Salamon-szigeteken segítették az amerikai erőket. A RAAF Beaufighterek, Beaufortok, Bostonok és Hudsonok szintén jelentősen hozzájárultak ezekhez az erőfeszítésekhez.

Rabaulnál az IJN friss vadász- és bombázóegységeinek széles skálája özönlött a hadszíntérre, bár ezek elsősorban a Salamon-szigetekre összpontosítottak. A tapasztalt hatalmas veszteségek miatt novemberre az IJN teljes operatív és adminisztratív átszervezést hajtott végre légierejében. Ezután az IJA - annak ellenére, hogy erősen vonakodott a bevonulástól - egy előretolt felderítő osztagot küldött Rabaulba, amely a decemberben érkező jelentős erősítések előfutára volt.

Ezt a hadjáratot még soha nem ismertették ilyen részletesen, a szövetségesek és a japánok beszámolóit összevetve, hogy a konfliktusról valóban tényszerű beszámolót adjanak.