Demjanszk 1942-43: A befagyott erőd

Olvasói vélemények

A „Demjanszk 1942-1943: A fagyos erőd” című könyv részletesen bemutatja a második világháború keleti frontjának egy kevéssé ismert, de jelentős csatáját, kiemelve a Demjanszkban bekerített német erők ellenállóképességét a sokkal nagyobb szovjet hadsereggel szemben. A könyv értékes betekintést nyújt a katonai stratégiába, a logisztikába és a csata dinamikájába, amelyet kiváló illusztrációk és térképek egészítenek ki. Néhány olvasó azonban kihívásnak találta az írásmódot a német terminológia gyakori használata miatt, ami némi zavart okozott.

⬤ Átfogó és jól megalapozott beszámoló egy kevésbé ismert második világháborús hadjáratról.
⬤ Kiváló minőségű kiadvány, jó térképekkel, illusztrációkkal és fényképekkel.
⬤ Magával ragadó előadásmód, amely fenntartja az olvasó érdeklődését.
⬤ Betekintést nyújt a katonai stratégiákba és a német erők tapasztalataiba a bekerített csatában.
⬤ Hasznos mind az alkalmi olvasók, mind a keleti frontot behatóbban kutatók számára.

⬤ A német szakkifejezések és rövidítések használata megnehezíti a könyv követését néhány angol olvasó számára.
⬤ Az írói stílus kevésnek vagy technikai jellegűnek tűnhet, ami rontja a történetvezetést.
⬤ Egyes szakaszokban több első személyű beszámoló és részletesebb történetmesélés is hasznos lehetett volna.
⬤ A tudósítás időnként a német nézőpont felé hajlónak tűnhet.

(51 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Demyansk 1942-43: The Frozen Fortress

Könyv tartalma:

A Demjanszk városa körüli harcok a második világháború egyik leghosszabb bekerítési csatája volt a keleti fronton, amely 1942 februárjától 1943 februárjáig tartott. Eredetileg a német 16.

Armee 1941 őszén elfoglalta Demjanszkot, mert kulcsfontosságú terep volt - egy magaslaton, mocsaras tereptenger közepén fekvő útkereszteződés -, amelyet ugródeszkaként használtak volna egy esetleges támadáshoz a Valdai-hegységben. Ehelyett a szovjet téli ellentámadás 1942 februárjában a német II. hadtestet és más egységeket, összesen mintegy 100 000 katonát, a demjanszki zsebben bekerítette.

Egy másik zsebet is létrehoztak Kholm körül, ahol további 5000 német tartózkodott.

Az öt szovjet hadsereg súlyos támadásai ellenére az összezárt német csapatok tartották a zsebet, és a Luftwaffe jelentős légi utánpótlást szervezett a védők fenntartására. A hadtörténelemben először fordult elő, hogy egy hadsereget teljes egészében a levegőből láttak el.

A szovjet téli ellentámadás megállítása után a német 16. Armee két nagyszabású felmentési akciót hajtott végre a csapdába esett erőik megmentésére a demjanszki és a holmi zsebekben, amelyeket végül 1942 április-májusában sikerült felszabadítani. Az ostrom során a repedező 3.

SS-divízió gyakorlatilag megsemmisült, 80 százalékos veszteséget szenvedett. Hitler azonban azt követelte, hogy a II. hadtest 12 hadosztálya maradjon a szűk demjanszki salientben, amelynek bázisa mindössze 6 km széles volt.

1942 nyarán és őszén a szovjetek minden oldalról ostromolták a sáncot, súlyos veszteségeket okozva a védőknek. 1943 februárjában Timosenko marsall parancsot kapott, hogy indítson offenzívát a salient alapjának elvágására és a 12 hadosztály megsemmisítésére.

Ugyanekkor Hitler a sztálingrádi kudarc után végre észhez tért, és engedélyezte a 16. Armee-t, hogy vonuljon ki a zsebből. Így a németek éppen akkor kezdtek visszavonulni, amikor Timosenko megnyitotta nagy offenzíváját, hogy elvágja őket és megsemmisítsen közel 100 000 német katonát.

Ez a kötet a téli tüzek alatt, három oldalról érkező támadás alatt álló német hadsereg méretű visszavonulás drámájával zárul.