Harkov 1942: A Wehrmacht visszavág

Olvasói vélemények

A könyv részletes és kiegyensúlyozott áttekintést nyújt az 1942. májusi harkovi csatáról, mind a szovjet, mind a német nézőpontot bemutatva. A könyv az Osprey Campaign tipikus formátumát követi, hatékonyan tárgyalja a csatát megelőző összefüggéseket, a szemben álló erőket és a csatát napról napra. Az olvasók dicsérik az írás kutatási minőségét és érthetőségét, ugyanakkor megjegyzik a térképek elektronikus formátumban való láthatóságával kapcsolatos problémákat is.

Jól kutatott és informatív, kiegyensúlyozott nézőpont a szovjet és a német erők között, világos szerkezet és írás, jó illusztrációk és fényképek, értékes mind az alkalmi olvasók, mind a hadtörténelem szerelmesei számára.

A Kindle változatban a térképek nehezen nagyíthatók és olvashatók, egyesek szerint az írásmód túlságosan tényszerű és hiányzik belőle az elbeszélői sodrás.

(36 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Kharkov 1942: The Wehrmacht Strikes Back

Könyv tartalma:

Miután az 1941/42-es téli ellentámadás során nem sikerült végezni a német hadsereggel, és tudatában volt annak, hogy Hitler 1942 közepére új nyári offenzívát tervez, Sztálin utasította a Vörös Hadsereget, hogy a német tervek megzavarása érdekében a keleti front egy szektorában mérjen erőteljes csapást. A kiválasztott szektor Harkov volt, ahol a szovjet Délnyugati Front hídfőket foglalt el a Donyec folyó felett, és a Heeresgruppe S d sebezhetőnek tűnt.

Sztálin megbízható katonai tanácsadója, Szemjon Timosenko marsall vezetésével a Sztavka megmaradt tartalékait összegyűjtötték és felkészültek egy áttörő támadás végrehajtására, amelynek célja a német 6. hadsereg bekerítése volt Harkov közelében. Sztálin azonban nem tudott arról, hogy a németek Harkovnál tervezték a saját válaszcsapásukat, amelyet Fredericus hadműveletnek neveztek el.

Amikor Timosenko 1942 májusában megkezdte offenzíváját, nem volt tisztában saját erőinek korlátaival, illetve a németek visszalépésekből való talpraesettségével, ami mind hozzájárult a Vörös Hadsereg egyik legnagyobb vereségéhez a második világháborúban. A németek harkovi győzelme is hozzájárult ahhoz, hogy a Wehrmacht a Volga felé nyomulhasson, miután a Vörös Hadsereg súlyosan meggyengült a Donyec mentén.

A kötet különös figyelmet szentel a hírszerzési és logisztikai kérdéseknek, valamint annak, hogy ez a hadjárat hogyan szolgált a sztálingrádi csata előjátékaként. A kötet a Vörös Hadsereg harckocsizó hadtestének és a "mélyharc" taktikájának kialakulóban lévő fejlődésére, valamint a német Panzertruppen Barbarossa utáni újjáélesztésére is összpontosít.