James Joyce ezzel a tizenöt történettel újra feltalálta a fikció művészetét, lelkiismeretes, holtpontos realizmusával egyszerre blaszfémikus és szentségtörő igazságokat közvetített.
Akár egy bukott pap haláláról („A nővérek”), akár a „Két gavallér” kicsinyes szexuális és pénzügyi machinációiról, akár arról a karácsonyi partiról ír, amelyen egy gyökerestől elszakadt értelmiségi felfedezi, hogy valójában milyen keveset tud a feleségéről („A halottak”), Joyce olyan helyekre viszi az elbeszélést, ahol azelőtt soha nem járt.
